Bár minket Magyarországon nem érint a tengerek és óceánok vízszintemelkedése, de azért jó ha tudjuk hogy már tervbe vannak véve olyan városok amik a vízre épülnének. Az úszó városok talán sci-fi fantáziának hangzik, de ezek az innovatív projektek hamarosan a mi világunkban is formát ölthetnek.

Az úszó város koncepciója nem új. Az emberek régóta élnek közösségekben a vízen, az azték birodalom chinampáitól az amszterdami csatornavárosig. A közelmúltban azonban a modern környezeti és társadalmi fejlemények, mint például az éghajlatváltozás veszélye és az új technológiák bevezetése felújították a fenntartható városi, óceánon alapuló közösségek gondolata iránti globális érdeklődést.

2019 áprilisában az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-Habitat) megvitatta az úszó városok használatának lehetőségét az éghajlatváltozással kapcsolatos infrastrukturális károkra való felkészülés és azok enyhítése érdekében. Már bemutatták egy 10 000 lakosú úszó város tervét, amely olyan embereknek kíván otthont adni, akiknek a meglévő közösségei a leginkább ki vannak téve az emelkedő tengerek fenyegetésének. A tervezett város nemcsak a vízre épülne, hanem szimbiózisban is állna vele, és a semmiből kiindulva úgy terveznék meg, hogy klímasemleges és teljesen fenntartható legyen.

Mit kell tehát tudni az úszó városokról ? Olvasson tovább, hogy megtudja, mik ezek, hogyan épülnek fel, és milyen környezeti előnyökkel járnak.

Mik azok az úszó városok ?

A fenntartható, éghajlatálló úszó városok modern koncepciója a Seasteading mozgalomból ered, a Seasteading Institute által vezetett vízen önigazgatott nemzetállamok létrehozására törekvő elképzelésből. A Seasteaderek reményei szerint olyan, ember alkotta közösségek ökoszisztémáját hozhatják létre, amelyeket úgy terveztek, hogy idővel növekedjenek, alkalmazkodjanak és átalakuljanak.

Az úszó városokra vonatkozó javaslatok alapelvei a következők:

Moduláris felépítés: A várost a költségek csökkentése érdekében a tengeren előre gyártanák és az óceánba vontatnák.
Nettó nulla energia: A várost úgy terveznék, hogy a nap és hullámenergiát kihasználva annyi energiát termeljen, amennyit elfogyaszt.
Nulla hulladék: Minden hulladékot energiává, újrahasznosított anyaggá vagy alapanyaggá alakítanának.
Élőhelyregeneráció: A város olyan tengeri építőanyagokat használna, amelyek idővel növekednek, gyógyulnak és erősödnek.
Helyi forrásból származó anyagok: Az építők előnyben részesítenék a negatív szénlábnyomú anyagokat.
Megosztási kultúra: A város elfogadná a közösségi gazdálkodást és a felhasznált anyagok megosztását.
Közös mobilitás: A közlekedési módok integrálása a közlekedési igény csökkentése érdekében.
Édesvíz-autonómia: A vizet folyamatosan gyűjtenék és újrahasznosítanák, nulla vízpazarlással.

Hogyan működnek az úszó városok ?

Bár az évek során számos különböző elképzelés született az úszó városokról, az ENSZ kerekasztal-beszélgetésén javasolt tervek bepillantást engednek abba, hogyan épülne meg az úszó város legmodernebb változata.

Tervezés

A város különböző kialakítású, összekapcsolt platformok sorozatából állna, amelyek mindegyike szerepet játszana az úszó város fenntartásában. Az egyik platformon a tenger gyümölcseinek termesztésére szolgáló víz alatti kertek lennének, míg egy másik platformon a sós víz ihatóvá tételére szolgáló sótalanító berendezéseket helyeznének el. A belső platformok közösségi létesítményeknek adnának otthont, amelyek olyan programokat szolgálnának, mint az oktatás, a kultúra, a testmozgás és az egészségügy.

A szárazföldi moduláris építkezéshez hasonlóan az úszó városok infrastruktúráját az építészek a folyamatos fejlesztés érdekében szétszerelhetnék és átkonfigurálhatnák. A város összes épülete alacsonyra épülne, hogy minimalizálják az éghajlati események okozta károkat.

Technológia

A „város” víz felett tartásához az építészek nagyméretű, levegővel töltött pontonszerkezeteket használnának, hogy a platformok felhajtóerejét biztosítsák. Ezek a platformok hatszögletűek lennének, mivel ezt tartják a leghelytakarékosabb építészeti formának. A város nem szabadon lebegne, hanem a tengerfenékhez rögzítenék, és a szárazföldön lévő nagyváros partjainál horgonyoznának le.

Ideális esetben ezek az úszó városok végül olyan közösségek körkörös hálózatát alkotnák, amelyek fenntartható módon hasznosítják a természeti erőforrásokat, hogy energiát, élelmet, vizet és egyéb anyagokat biztosítsanak.

Ezek az erőforrások a következők:

Óceán: A tengervizet sótalanító rendszereken, áramfejlesztőkön és kollektorokon keresztül szűrnék, hogy megújuló vízforrást biztosítsanak.
Eső: Gyűjtőfelületek és kezelőközpontok segítenék a szürkevíz összegyűjtését és tisztítását.
Szél: Függőleges turbinákat használnának a szél energiává alakítására és a hűtőrendszerek működtetésére.
Páratartalom: A levegőből a nedvességet fejlett párátlanítókkal vonnák ki, és az esővízzel együtt tisztítanák meg.
Napfény: A természetes fényt hasznosítanák, hogy energiát biztosítsanak a város beltéri, kültéri és óceáni farmrendszerei számára, amelyek a közösség fő élelmiszerforrásaiként szolgálnának.
Hulladék: A hulladékgyűjtők, anaerob emésztők és mosóközpontok a hulladékot komposztként és a közösségi tárgycsere-központok alapanyagaként hasznosítanák újra.

Környezeti előnyök

Ezek az úszó városok a komoly odafigyeléssel épülnének, hogy klímasemlegesek és önellátóak legyenek, ami számos kulcsfontosságú környezeti előnnyel jár.

Védelem a természeti katasztrófák ellen

Mivel a vízre épülnének, az úszó városszerkezetek alacsonyabb súlyponton lennének, ami megvédi őket az erős hullámoktól, árvizektől, cunamitól, sőt még a hurrikánoktól is. A helyben beszerzett innovatív építőanyagok használata lehetővé tenné, hogy a szerkezetek idővel önjavítóvá váljanak, és ellenálljanak a természetes zord időjárási körülményeknek.

Éghajlatváltozási megoldás

Az éghajlatváltozás számos közösség jövőjét fenyegeti. A világ legnagyobb városainak kilencven százaléka víz közelében található. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a tengerszint várhatóan legalább 26 cm-el emelkedik az évszázad végéig. Az úszó városok úszóképességüknek köszönhetően biztonságos, az éghajlatváltozással szemben ellenálló lakhatást biztosítanának az árvíz sújtotta közösségek számára.

Emellett az úszó város platformjainak elhelyezése árnyékot vethetne a víz felszínére, ami hozzájárulna az éghajlatváltozás következtében megemelkedett óceáni hőmérséklet csökkentéséhez.

Lakhatási alternatíva a zsúfolt városok számára

2030-ra várhatóan a világ népességének 60 százaléka városokban fog élni. Mivel a városok túlzsúfolttá és az életkörülmények egyre kevésbé kívánatosak, a várostervezők olyan új lakhatási megoldásokat vizsgálnak, mint a 3D nyomtatott otthonok. Az újonnan felfedezett képesség, hogy az óceán felszínén otthonokat lehessen építeni, növelheti a rendelkezésre álló lakótér nagyságát, és segíthet a túlzsúfolt városok népességcsökkentésében.

Ahogy a városok egyre zsúfoltabbá válnak, a lakhatás is egyre nehezebben lesz megfizethető. Az úszó városok enyhülést jelentenének a lakáshiányban, különösen azokban a városokban, ahol a helyi önkormányzatok hajlandóak befektetni a tengeri lakásokba. Az előre gyártott lakások és az óceánon való bérlés alacsony költségei megfizethető életszínvonalat teremtenének.

Megújuló források

Az úszó városok a helyi napenergiából, a keringtetett vízből és az élelmiszertermelésből származó forrásokat használnák, hogy teljesen önellátóak legyenek. A nyílt óceán bőséges, kiaknázatlan víz és napenergiaforrást biztosítana, amelyet olyan új technológiákkal lehetne hasznosítani, mint a csúcstechnológiás víztározók és víztisztítók.

Az úszó közösségek a szárazföldi gazdaságokból és a víz alatti kertekből saját maguk is képesek lennének megtermelni a saját termékeiket és élelmiszereiket. Ez lehetővé tenné, hogy ezek a közösségek csökkentsék a hulladék mennyiségét és a szállítást azáltal, hogy megtermelik a lakosaik élelmezéséhez szükséges élelmiszereket.

Alacsony környezeti hatás

Végül pedig az úszó épületek kulcsszerepet játszanának az épített környezet CO2-kibocsátásának csökkentésében. A tervezet koncepciója korlátozza a nagy szén-dioxid-kibocsátású autók és teherautók – még a szemétszállító teherautók – használatát is. Ehelyett pneumatikus szemétszállító csövek szállítják a szemetet egy válogató létesítménybe, ahol újrahasznosítják vagy újrahasznosítják.

Ezeknek az úszó településeknek az egymáshoz szorosan kapcsolódó kialakítása lehetővé tenné, hogy a szállításokhoz vezető nélküli járműveket és drónokat használjanak, valamint közös útvonalat alakítanának ki az utasok számára, kizárólag fenntartható közlekedési módokat használva.

Az úszó városok építésének kihívásai

Bár hihetetlenül ígéretesnek hangzik, az úszó városok technológiája még gyerekcipőben jár. Az egyik jelentős akadályt az építési költségek jelentenék. A projekt legutóbb készült értékelése arra a következtetésre jutott, hogy egy legfeljebb 300 lakosú kis úszó város akár 167 millió dollárba (60 milliárd forint) is kerülhet. Egy nagyobb, több lakosnak otthont adó város valószínűleg megfizethetetlenül drága lenne.

Egy másik logisztikai aggály a politikai hatalom kérdése. A jelenlegi tervek szerint az úszó városok a szárazföldi nagyvárosok különálló kerületeiként vagy kiterjesztéseiként működnének. Nem világos azonban, hogy pontosan hogyan irányítanák az úszó városokat. Az is aggodalomra ad okot, hogy bár az úszó városok a klímamenekültek számára megfizethető lakhatási lehetőséget jelentenének, a növekvő kereslet azt eredményezheti, hogy ezek az éghajlatváltozással szemben ellenálló oázisok exkluzívvá és drágává válnak, és csak arra szolgálnak, hogy az elit számára hatalmat és erőforrásokat biztosítsanak.

Bár az úszó városok megvalósítása előtt még sok akadály áll, a projekt célja, hogy kihívást jelentsen, és remélhetőleg végül megoldja számos éghajlati és lakhatási dilemmánkat. Az UN-Habitat által felkarolt és új innovációkkal támogatott koncepció ma már elérhetőbb, mint valaha. Csak az idő fogja megmutatni, hogy a lebegő városok lesznek-e az az út, amelyet a társadalom az éghajlatbarátabb jövő felé választ, de egyelőre továbbra is egy olyan városi jövőképet kínálnak, amely békés, virágzó és fenntartható.