Most, amelyet a technológiai fejlődés könyörtelen menetelése jellemez, mélyreható változások küszöbén állunk. Egyik ilyen iparág az építőipar, amely egyre inkább az automatizált folyamatok és alkalmazások élvonalába kerül. Ez az átmenet kritikus kérdéseket vet fel az automatizálás társadalmi következményeivel kapcsolatban, nevezetesen a foglalkoztatási mintákra, a munkahelyek megszűnésére és a munkahelyteremtésre gyakorolt hatásával kapcsolatban. 

Az építőipar új arca: Az automatizálás és annak ígérete

Az építőipari automatizálás, vagy más néven “ConTech”, hatékonyságot, gyorsaságot és pontosságot ígér. Az alkalmazások széles spektrumát öleli fel – a 3D nyomtatástól, a drónoktól és a robotikától kezdve a mesterséges intelligenciáig, a gépi tanulásig és a fejlett szoftvermegoldásokig.

Ezek a technológiák forradalmasíthatják az építés módját, potenciálisan csökkentve a pazarlást, javítva a biztonságot és lehetővé téve az összetettebb tervezést. A kialakulóban lévő kép azonban kétélű kard – bár ezek az előnyök meggyőzőek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emberi költségeket: a lehetséges munkahelyek megszűnését.

A munkahelyek megszűnésének fenyegető veszélye

Ahogy a gépek egyre nagyobb képességekkel rendelkeznek, úgy nő a munkahelyek megszűnésétől való félelem. A gyári munkás helyébe robotkar lép, a földmérő helyébe drón lép, a mérnököt feleslegessé teszi a mesterséges intelligenciával segített tervezőszoftver.

Az építőiparban számos hagyományos szerepkör, különösen azok, amelyek manuálisak, ismétlődőek vagy veszélyesek, érzékenyek az automatizálásra.

Ez a tendencia jelentős társadalmi zavarokhoz vezethet. A Brookings Institution 2019-es tanulmánya szerint az amerikai építőiparban körülbelül 2,2 millió munkahelyet fenyeget az automatizálás magas kockázata (a világ más részein, ahol még nem annyira fejlettek a modern építési technológiák ott arányosan sokkal kevesebb). Hasonló narratíva bontakozik ki világszerte, ami a munkanélküliség és a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésétől való félelmet vált ki.

A munkahelyteremtés új módjai

Mégis ellen kell állnunk, hogy pusztán a disztópikus narratívának engedjünk. Bár az automatizálás valóban helyettesíteni fog néhány munkahelyet, ugyanakkor újakat is teremt. A Világgazdasági Fórum előrejelzése szerint 2024-25-ig 75 millió munkahelyet szoríthat ki világszerte az automatizálás és a mesterséges intelligencia, ugyanakkor 133 millió új munkakör is létrejöhet.

Az építőiparban az automatizálás új pozíciók sokaságát hozhatja létre, a drónkezelőktől, az adatelemzőktől és a 3D-nyomtatással foglalkozó szakemberektől kezdve az AI (mesterséges intelligencia)-építészekig és az automatizálási etikai tanácsadókig. Emellett a magasan képzett munkaerő – projektmenedzserek, szoftverfejlesztők, mérnökök – iránti kereslet valószínűleg növekedni fog, ami az iparágon belüli “upskilling”-hez (Az upskilling jelentése röviden: továbbképzés) vezet.

Az automatizálás enyhítheti az iparágat jelenleg sújtó munkaerőhiányt is. A rutinfeladatok átvételével lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy összetettebb, kognitív intenzívebb feladatokra összpontosítsanak, ami növeli a munkával való elégedettséget és a termelékenységet.

A kiegyensúlyozott megközelítés szükségessége: Szakpolitikai ajánlások

Az építőiparban az automatizálás kiegyensúlyozott megközelítése alapvető fontosságú. Olyan politikákat kell (kéne) kidolgozni, amelyek biztosítják, hogy az előnyök egyenlően oszlanak meg, minimalizálva a zavarokat és maximalizálva a lehetőségeket.

Először is, a képzésbe és átképzésbe való beruházást kell előtérbe helyezni. Az egész életen át tartó tanulásnak normává kell válnia, a digitális írástudásra, az adatelemzésre és a puha készségekre összpontosítva. A kormányzatoknak (így a Magyar Kormánynak is), az iparnak és az oktatási ágazatnak együtt kell működnie rugalmas, releváns képzési programok létrehozása érdekében.

Másodszor, meg kell erősíteni a szociális védelmi politikákat az automatizálás miatt kiszorulók támogatása érdekében. Ez magában foglalhat jövedelemtámogatást, munkahelyváltási támogatást és átképzési programokat.

Végül pedig párbeszédet kell kezdeményezni az építőipari automatizálás etikai irányelveiről. Az érdekelt feleknek beszélgetést kell folytatniuk arról, hogy ki viseli a felelősséget, ha egy automatizált folyamat kudarcot vall, hogyan biztosítható az adatvédelem, és hogyan garantálhatók tisztességes munkakörülmények az automatizált világban.

Zárszóként

Az építőipar automatizálása óriási lehetőségeket rejt magában – nagyobb hatékonyság, biztonságosabb munkahelyek és úttörő tervezés. Ezzel az ígérettel azonban együtt jár a felelősség is, hogy a fejlődés gyümölcsei méltányosan legyenek elosztva.

Átgondolt politika végrehajtásával és a jövő munkaerőjébe való befektetéssel magabiztosan haladhatunk az automatizáltabb ipar felé vezető úton (már elég erőteljes az automatizációknak a nyomása), és élvezhetjük annak előnyeit, miközben minimalizáljuk a társadalmi költségeket.