Olvasási idő:3perc

Az építőipar, amely a globális gazdasági növekedés egyik létfontosságú motorja, egy olyan viharos korszakban navigál, amelyet az ellátási lánc bonyolultsága és az áringadozás jellemez. Ez a cikk az építőanyagárak és a rendelkezésre állás 2024-ig várható tendenciáit vizsgálja, európai kontextusra összpontosítva, hogy átfogó képet nyújtson az iparág érdekelt feleinek.

A 2024-es évhez közeledve az építőipari ágazat a közelmúltat meghatározó kihívások folytatására készül. A drámai áremelkedésektől kezdve az ellátási lánc megszakításaiig az iparági szakemberek éberen figyelik a változó helyzetet, hogy stratégiát készítsenek a jövőre nézve.

Áremelkedés

Az előrejelzések egységes témája az anyagárak jelentős emelkedése. A Construction Dive a korábbi évekhez képest 2024-re várhatóan mintegy 25-28%-os emelkedést említ, és ezt a különböző nyomások összetett hatásának tulajdonítja. Az Oxford Economics is alátámasztja ezt a tendenciát, és azt sugallja, hogy a legfontosabb alapanyagok árai az előrejelzett csökkenés ellenére is emelkedni fognak.

Piaci növekedés és dezinfláció

Az Expert Market Research előrejelzése szerint a 2023-ban mintegy 13,57 billió USD értékű globális építőipari piac 2024 és 2032 között 6,5%-os összetett éves növekedési ütemmel (CAGR) fog bővülni, és 2032-re megközelítőleg 23,92 billió USD-t fog elérni. Az európai építőipar azonban várhatóan szerényebb ütemben fog növekedni, 2023-ban 1,5%-os éves reálnövekedéssel, ami elmarad a globális átlagtól.

Az európai kontextus

Az európai építőipari ágazat kilátásait gazdasági tényezők – többek között a korlátozó monetáris politika, az energiaellátás zavarai és a korlátozott költségvetési támogatás – árnyalják. A központi banki politika 2024-re előre jelzett enyhülése ellenére a magas kamatlábak valószínűleg továbbra is fennmaradnak, ami visszafogja a gazdasági tevékenységet.

Továbbá, míg Spanyolországban az előrejelzések szerint a nemzeti gazdaságélénkítési és rugalmassági tervnek köszönhetően erőteljes növekedés várható, addig az olyan országok, mint Oroszország és Olaszország negatív növekedéssel néznek szembe, utóbbit a Superbonus program leállítása is befolyásolja.

Anyagköltségek és munkaerőhiány

Európában az építőanyagköltségek tartósan dezinflálódtak, és az Egyesült Királyság, Olaszország, Finnország és Norvégia 20% közepéig minimális éves árinflációról számol be. Ennek ellenére 2024-ben a munkaerő rendelkezésre állása a legsürgetőbb probléma. Különösen az Egyesült Királyság és Nyugat-Európa küzd munkaerőhiánnyal, amit az építőipari termékek iránti nagy kereslet tovább súlyosbít.

Hogyan hatnak a globális kereskedelempolitikában bekövetkező változások az építőanyagköltségekre ?

A kereskedelempolitika befolyásolhatja a nyersanyagok költségeit az import/export szabályozások megváltoztatásával, ami vámokhoz vezethet. A vámok növelhetik az importált anyagok költségeit, a kereskedelmi viták pedig megzavarhatják az ellátási láncokat, ami áremelkedést és hiányt okozhat.

Milyen mértékben enyhíti a technológia fejlődése a munkaerőhiányt az építőiparban ?

A technológiai újítások, például az automatizálás és a drónok használata potenciálisan enyhíthetik a munkaerőhiány hatásait. A képzésbe való fokozott beruházás szintén bővítheti a munkaerő-állományt, de ezek közép- és hosszú távú megoldások, és nem biztos, hogy azonnal ellensúlyozzák a jelenlegi munkaerőhiányt.

Milyen hatással lehetnek a környezetvédelmi előírások az építőanyagok elérhetőségére és költségeire ?

A szigorúbb környezetvédelmi előírások a fenntartható gyakorlatoknak való megfelelés szükségessége miatt az építőanyagok költségeinek növekedéséhez vezethetnek. Ez magában foglalhatja a környezetbarát anyagok használatát vagy a magas kibocsátású termékekre kivetett szén-dioxid-adót.

Ezek a kérdések tükrözik a politika, a piaci erők és a technológiai fejlődés közötti bonyolult egyensúlyt, amely az építőipar helyzetét alakítja. A kérdésekkel való foglalkozás sokoldalú megközelítést igényel, amely a változó piaci körülmények között való eligazodáshoz szükséges azonnali és hosszú távú stratégiákat egyaránt figyelembe veszi.

Összefoglalva, bár az anyagárak a stabilizálódás jeleit mutatják, az építőipar még messze van attól, hogy visszatérjen a pánik előtti normális állapothoz. Mivel a munkaerőhiány központi kihívássá válik, különösen Európában, a hangsúly a munkaerő-takarékos technológiákra helyeződhet át, mint a kínálati oldali nyomás enyhítésének eszközére.

Az iparág szereplőinek mozgékonyaknak kell maradniuk, alkalmazkodniuk kell a változó gazdasági és szabályozási környezethez, hogy az elkövetkező években is fenn tudják tartani a növekedést és a nyereségességet.