Olvasási idő:5perc

Az építőipar az utóbbi években egyre zöldebbnek próbál mutatkozni – és ez nem feltétlenül rossz hír. Ki ne örülne annak, hogy kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe, vagy hogy az új épületek energiahatékonyabbak? Csakhogy nem minden csillogó zöld ígéret mögött van valódi tartalom.

A „zöldrefestés” – vagy angolul greenwashing – alattomos jelenség, amely az építőiparban is terjed, és komoly veszélyeket rejt magában. De mi is ez pontosan, és miért kell résen lennünk?

Miért éppen az építőipar?

Az építőipar nem véletlenül került a fenntarthatóság középpontjába. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint az ágazat a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 40%-áért felelős, ha az épületek üzemeltetését is figyelembe vesszük.

Ez döbbenetes szám, és érthető, hogy a nyomás óriási: zöldebb technológiákra, anyagokra és szemléletre van szükség. Az Európai Unió is szigorít, az Energetikai Teljesítmény Direktíva (EPBD) például 2030-ra karbonsemleges épületeket vizionál. Szép cél, de a gyakorlatban nem mindig ilyen egyszerű.

A cégek kapva kapnak az alkalmon, hogy fenntarthatónak mutassák magukat. Elvégre ki ne akarna egy olyan házban lakni, amit „környezetbarát” minősítéssel hirdetnek? Csakhogy sokszor a zöld pecsét inkább marketingfogás, mint valós elköteleződés. Ez pedig nem csak az ügyfeleket téveszti meg, hanem az egész ágazat hitelességét aláássa.

Zöldrefestés egy mondatban

A zöldrefestés azt jelenti, amikor egy cég vagy termék környezetbarátnak állítja be magát, miközben a valóságban alig tesz a fenntarthatóságért – mintha egy benzinfaló autót zöld festékkel kennének le, hogy „öko” legyen.

Hogyan csúszik félre a zöld ígéret?

Képzelje el, hogy új lakást keres, és egy hirdetésben azt látja: „Energiatakarékos otthon, fenntartható anyagokból”. Beleéli magát, aláírja a szerződést, aztán kiderül, hogy az „energiatakarékosság” kimerül egy dupla ablakban, a „fenntartható anyagok” pedig valójában csak egy drágább, de alig zöldebb betont jelentenek. Ez a zöldrefestés klasszikus esete.

Az Építőipari Fenntarthatósági Tanács (WorldGBC) szerint sok vállalat kihasználja a fenntarthatósági tanúsítványok laza szabályozását. Például a LEED vagy a BREEAM minősítések valóban szigorúak lehetnek, de az alacsonyabb szinteken elég néhány alapvető lépés – mondjuk egy kerékpártároló vagy pár napelem –, hogy megszerezzék a plecsnit. Közben az épület ökológiai lábnyoma alig csökken.

Egy friss, 2024-es tanulmány a Nature Sustainability folyóiratban rámutat, hogy az építőipari cégek 30%-a túlozza el a zöld teljesítményét a marketinganyagokban. Ez nem elhanyagolható arány – minden harmadik projektnél érdemes lehet gyanakodni.

Példák, amik megszólalnak

Nem kell messzire mennünk konkrét esetekért. Tavaly az Egyesült Királyságban egy nagy építőipari cég, a Berkeley Group, botrányba keveredett, mert „zöld otthonok” néven hirdetett lakásokat, amelyek valójában alig különböztek a hagyományos épületektől. A hirdetések tele voltak fákkal, napfénnyel és boldog családokkal, de a valóságban az energiahatékonyság minimális volt, a szigetelés pedig gyenge. Az ügyfelek felháborodtak, a hatóságok pedig vizsgálatot indítottak.

Itthon sem vagyunk kivételek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2024-es adatai szerint az építőiparban a cégek száma nőtt – havonta átlagosan 270 új vállalkozás alakult –, de a bedőlési arány is magas, 4,83%, ami jóval meghaladja az országos 2,7%-os átlagot. Ez részben annak köszönhető, hogy sokan gyorsan próbálnak hasznot húzni a zöld trendből, de a valódi beruházások helyett csak a látszatot építik.

Mi a tét?

Nem csak arról van szó, hogy Ön drágábban vesz egy közepes házat. A zöldrefestés lassítja a valódi változást. Ha a piac tele van félmegoldásokkal, a vásárlók és a döntéshozók is elveszíthetik a bizalmukat a fenntartható építkezés iránt. Ráadásul a klímaváltozás nem vár: az IPCC legutóbbi, 2023-as jelentése szerint az építőiparnak 2030-ra feleannyi kibocsátást kellene produkálnia, ha tartani akarjuk a 1,5 fokos célt. A zöldre festett ámokfutás ezt veszélyezteti.

És mi van a pénzzel? A hamis zöld ígéretek miatt a beruházók és az otthonvásárlók is rosszul járhatnak. Egy 2024-es magyar elemzés szerint az építőipari cégek 36,7%-a magasépítéssel foglalkozik, és itt a legmagasabb – 5,29% – a fizetésképtelenné válás aránya. A greenwashing gyakran drága PR-kampányokat jelent, amit aztán a vásárlók fizetnek meg – de ha a cég bedől, a zöld álmokból csak üres telkek maradnak.

Hogyan szúrhatja ki a trükköt?

Nem kell építészmérnöknek lennie ahhoz, hogy átlásson a szitán. Először is, nézze meg a részleteket! Ha egy cég azt állítja, hogy az épülete „fenntartható”, kérdezzen rá: pontosan mitől az? Milyen anyagokat használnak, és azok honnan jönnek? A beton például az építőipar egyik legnagyobb környezetszennyezője – ha ezzel dolgoznak, de nincs mellette komoly újrahasznosítás vagy szén-dioxid-kompenzáció, gyanakodhat.

Másodszor, ellenőrizze a tanúsítványokat! A valódi zöld minősítések, mint a LEED Platinum vagy a Passzívház-standard, szigorú követelményeket támasztanak. Ha csak homályos szlogeneket lát, valószínűleg csak a felszínt kapargatják.

Végül pedig hallgasson a józan eszére. Ha egy új lakóparkban minden ház napelemmel van tele, de mellette nincs szigetelés vagy hőszivattyú, akkor az inkább kirakat, mint valódi megoldás. Ön mit gondol, mennyire hihető egy „zöld” címke, ha a részletek homályosak?

Van kiút?

Persze nem minden cég trükközik. Az olyan innovációk, mint a keresztlaminált fa (CLT) vagy a szén-dioxid-elnyelő beton, valóban csökkenthetik az ökológiai lábnyomot. Magyarországon is egyre több kisvállalkozás kísérletezik ezekkel, bár a nagy projektekben még ritkák. A gond ott kezdődik, amikor a marketing előrébb jár, mint a technológia.

A megoldás egy része a szigorúbb szabályozás lehetne. Az EU már dolgozik rajta, hogy a zöld állításokat jobban ellenőrizzék – a Zöld Átállási Keretterv (Green Deal) részeként például 2025-től szigorúbb jelentéstételi kötelezettségek jönnek. De addig is rajtunk, fogyasztókon múlik, hogy kérdéseket tegyünk fel, és ne dőljünk be a szép szavaknak.

Az építőipar zöldítése nem luxus, hanem szükségszerűség – de csak akkor ér valamit, ha valódi. A zöldrefestés nem csak a pénztárcánkat üti meg, hanem a bolygó jövőjét is kockáztatja. Legyen résen, és ha legközelebb egy „öko-otthont” kínálnak Önnek, nézzen a színfalak mögé – mert a zöld nem mindig az, aminek látszik.