Az építőipar rövid története

  • Olvasási idő:8perc

Mikor kezdődött az építőipar ?

Az építőipar történetének nyomon követése nehézkes lehet, mivel nincs egyértelmű definíció arra vonatkozóan, hogy pontosan mi is az építőipar. Tekinthetjük-e például a gödörházakat építésnek ? Mi a helyzet a menedékházakkal ? A korai emberek számos módon manipulálták környezetüket, hogy megvédjék magukat az időjárás viszontagságaitól. Ezek általában olyan ideiglenes építmények voltak, mint a karámok vagy a szélfogó. A szerszámokat állati csontokból és kőből készítették. Az építőanyagok között voltak botok és ágak, fű, sár és állatbőrök.

Az építkezés első bizonyítékai a világon

Az őskori építmények ideiglenes jellege azt jelenti, hogy a legtöbb bizonyíték már régen elveszett az elemek miatt. A régészek és a történészek csak feltételezésekbe bocsátkozhatnak a hátrahagyott nyomok alapján. Az egyik ilyen nyomra utaló legkorábbi példa a tanzániai Olduvai-szurdokban található. Ott a régészek egy 1,8 millió éves kőkörre bukkantak, amely a vadászó-gyűjtögetők által épített bot- vagy fűkunyhók alapjaira hasonlít.

Ha az Olduvai-szurdok lelőhelye az építkezés első bizonyítéka, akkor az a modern ember előttről származik, ami azt jelenti, hogy az építkezés régebbi, mint az általunk ismert emberiség.

Ez azonban vitatott, mivel egyes szakértők szerint nehéz megmondani, hogyan használták az Olduvai-szurdokban található kőalakzatot. Ehelyett sok történész szerint az ember által épített menedékhely első bizonyítéka a franciaországi Terra Amatában található. Ezek az i. e. 400 000-re datálható ideiglenes kunyhók valószínűleg a korai emberek számára nyújtottak menedéket a vadászidény alatt.

A szakértők abban is egyetértenek, hogy a nagyméretű épületek legkorábbi bizonyítékai Mezopotámiában találhatók. A lakások mellett a mezopotámiaiak palotákat, templomokat és zikkuratokat is építettek, gyakran fejlett téglaépítési technikákat alkalmazva. Mezopotámia ad otthont a civilizáció legrégebbi ismert útjainak is. Ur és Babilon városaiban a régészek Kr. e. 4000-re visszamenőleg kövezett utakat tártak fel, amelyeket elsősorban kereskedelemre használtak.

Az ókori Egyiptom, Görögország, Róma és Kína szintén jelentős előrelépéseket tett az építés terén. Egyiptom piramisai, Görögország templomai és Kína császári palotái mind a mai napig csodálatra és inspirációra késztetnek bennünket. Imhotepet, aki i. e. 2650-2600 körül élt, gyakran tekintik az első ismert mérnöknek és építésznek. A 75 000 km hosszú római úthálózat Britanniától Szíriáig húzódott, és azért volt figyelemre méltó, mert a rómaiak megszállottan igyekeztek a lehető legegyenesebb útvonalakat kialakítani hatalmas birodalmuk városai között.

Hogyan változott az építőipar az évek során ?

Ahogy egyre több ember telepedett le a városokban, úgy nőtt az építkezések nagyságrendje és terjedelme. Az emberek egyre kifinomultabb állandó építményeket építettek, ahol élhettek, dolgozhattak és gyülekezhettek, valamint az ülő életmódot támogató infrastruktúrát. E projektek megvalósításához mérnökökre és építészekre, az anyagok összehangolására, valamint az építkezést irányító szabályokra volt szükség, és az általunk ismert iparág a 16. században kezdett kialakulni.

Az építészetet és a mérnöki tevékenységet különálló szakmának kezdték tekinteni, amely speciális képzést igényelt. Andrea Palladio (született Kr. u. 1508-ban) széles körben az első modern építésznek tekinthető. A kísérletező kedvéről és az ügyfelei igényeinek megfelelő anyaghasználatáról ismert Palladio palotákat és vidéki birtokokat tervezett olasz nemesek számára. Munkássága nagy hatással volt az őt követő építészekre, a legjelentősebb a klasszikus templomok homlokzatának tetővel fedett bejárati tornácként való alkalmazása.

John Smeatont (született Kr. u. 1724-ben) gyakran az „építőmérnöki tudományok atyjaként” emlegetik, és leginkább a víz-, út-, híd- és malomipari projektjeiről ismert. Leghíresebb projektje az Egyesült Királyságban, Cornwallban található Eddystone világítótorony, amely a maga nemében az első olyan építmény volt, amelyet egymásba illesztett kőből építettek. Ő alapította a világ első mérnöki társaságát, a Society of Civil Engineers-t is.

Az ipari forradalom és az építőipar

Az építőipari szakma felemelkedése egybeesett a modern tudomány 17. és 18. századi fellendülésével. A tudományos áttörések lehetővé tették az építészek és mérnökök számára, hogy az anyagok és formák szélesebb körével kísérletezzenek. A 19. századi ipari forradalom során elért technológiai fejlődéssel együtt ezek az innovációk az építőiparban is változást hoztak.

1709-ben Abraham Darby kifejlesztett egy új vasolvasztási módszert, amely lehetővé tette az öntöttvas tömeggyártását, és ezzel megalapozta az innovációk sorozatát:

Darby unokája felügyelte az első vashíd építését, amelyet 1781-ben építettek az Egyesült Királyságban. Miután a 32 méteres híd 1795-ben túlélt egy súlyos áradást, más építők is létrehozták saját vasszerkezeteiket. Ahogy az Egyesült Államok a 19. század folyamán gyorsan terjeszkedett, az öntöttvas volt a választott fém számos új építmény esetében. A kirakatépítésektől a vízvezetékrendszerekig az építők széles körben használták az öntöttvasat alacsony ára, szilárdsága és tűzállósága miatt. Az öntöttvas volt az elsődleges vasútépítési anyag is, amíg az 1820-as években fel nem váltotta a kovácsoltvas.

A tömeggyártás fejlődése az előregyártás megjelenéséhez vezetett. Az első moduláris házakat 1830-ban találták ki. Az Egyesült Államokban a Sears Roebuck cég egészen az 1940-es évekig postai úton árult házakat. Az építők nem lakóépületeknél is alkalmazták az előregyártást. Az üvegből és öntöttvasból készült londoni Kristálypalotát először 1851-ben szerelték össze. Ezt követően lebontották, majd egy dél-londoni külvárosban újra összeszerelték, ahol egészen addig maradt, amíg egy tűz el nem pusztította.

Az ipari forradalom egyik legnagyobb hatású újítása a Bessemer-eljárás volt, amely olcsóbbá és megfizethetőbbé tette az acélgyártást. 1890 és 1895 között az acél akár 80%-át is a Bessemer-eljárással állították elő. A vasvasutakat felváltotta az acél, és 1900-ra az összes acélvasutat tízszer körbe lehetett volna tekerni a Földön. Bár a Brooklyn-híd, a világ első nagy acél függőhídja nem teljes egészében Bessemer-acélból készült, építői profitáltak az anyagok általános hozzáférhetőségéből.

Az acélgerendák bevezetésével az épületek új magasságokat érhettek el. A gépesített építőipari berendezések feltalálásával és Elisha Otis biztonságosabb lifttervezésével kombinálva a Bessemer-acél a felhőkarcolók korát is megnyitotta. A világ első felhőkarcolója, a chicagói Home Insurance Building 1885-ben épült. Az eredetileg 10 emeletes épületet 1890-ben 12 emeletesre bővítették. A 20. század folyamán az építőipar az ipari forradalom során létrejött méretgazdaságossági előnyökre épített.

A felhőkarcolók dominanciája

A 20. század elején a felhőkarcolók teljesen fellendültek, különösen Chicagóban és New Yorkban. A felhőkarcolók „első nagy korszakában” rekordokat döntögető felhőkarcolók sora épült, mivel minden építtető megpróbálta felülmúlni elődjét, a vállalatok pedig márkájuk kiterjesztéseként tekintettek az épületekre. New York City a világ néhány legmagasabb és legikonikusabb felhőkarcolójának adott otthont, amelyek közül a Flatiron Building és a Woolworth Building a két legjelentősebb. Ebben az időszakban a vállalkozók és a mérnökök olyan módszereket is kidolgoztak, amelyekkel az építési költségeket és az ütemezést javították, hogy hatékonyabbá tegyék az építkezést.

Mostanra hatalmas felhőkarcolók lepik el a világot. A 20. század végén a keleti félteke országai kezdték el építeni a legmodernebb felhőkarcolókat. Ahogy a 20. század elején és közepén Chicago és New York építői versengtek a legmagasabb épületekért, a 21. században a közel-keleti és a keleti országok között egyfajta felhőkarcoló-verseny alakult ki. A Kuala Lumpur-i Petronas Twin Towers volt az első rekordtartó az Egyesült Államokon kívüli legmagasabb épületek között. 2003-ban a tajvani Taipei 101 megdöntötte őket a tajvani Taipei 101. A tajvani Taipei 101 megdöntötte őket. A címet most a Dubajban, az Egyesült Arab Emírségekben található, 830 méter magas Burj Khalifa tartja. A magasság mellett a leginnovatívabb felhőkarcoló-építők közül néhányan építészeti stílusokkal, innovatív anyagokkal, energiahatékonysági intézkedésekkel és a lakók kényelmével kísérleteznek.

Az amerikai lakásépítési boom

A második világháború után az Egyesült Államokban a háború utáni virágzó gazdaság, a baby boom és a bevándorlók beáramlása miatt robbanásszerűen megnőtt a lakáskereslet. Az autóiparban alkalmazott tömeggyártási technikák egy részét a lakásépítésben is alkalmazták: egy építő naponta 30 házat készített. A lakásépítési boomot hajtó bevándorlók közül sokan segítettek az új házak építésében is. Az építőipar régóta létfontosságú mentőöv volt a bevándorlók számára az Egyesült Államokban. Németországból, Írországból és Ázsiából érkező munkások találtak építőipari munkát, miután az államokba érkeztek, és ahol ma 2,2 millió építőipari munkás külföldi születésű.

Hatalmas infrastrukturális projektek

A lakásépítési boom a külvárosok és az azokat támogató autópályák kialakulásához vezetett. Az amerikai államközi autópálya-rendszer építése az 1956-os szövetségi autópálya-törvény aláírása után kezdődött. A kongresszus két, 1939-ben és 1944-ben kiadott jelentésben fogalmazta meg először, amelyek rávilágítottak egy olyan rendszer szükségességére, amely „megfelel a háborús időkben a nemzetvédelem követelményeinek és a növekvő, nagyobb hatótávolságú békeidőszaki forgalom igényeinek”. A Missouri állambeli Mark Twain gyorsforgalmi út volt az első projekt, amelyet az 1956-os törvény alapján kezdtek el építeni.

  • Az amerikai államközi autópálya-rendszer egyike volt a 20. és 21. század számos hatalmas infrastrukturális projektjének:
  • Az 1914-ben megnyitott Panama-csatorna volt akkoriban a történelem legdrágább építési projektje.
  • A Franciaországot és az Egyesült Királyságot összekötő Csatorna-alagút 1994-ben nyílt meg. Három alagútból áll: kettő a vasúti forgalom számára, és egy központi alagút a szolgáltatások számára.
  • A 2012-ben Kínában elkészült Három-szurdok gát a világ legnagyobb vízerőműve.

A 21. században az ilyen típusú megaprojektek – nagyszabású, összetett projektek – egyre nagyobb teret hódítanak, és azt ígérik, hogy széles körű előnyökkel járnak azon közösségek számára, amelyek elhelyezkednek bennük.

A mai építőipar, és a jövő

Akár megaprojektet, akár családi házat építenek, az építőipar egyre inkább a fenntarthatóságra összpontosít. A társadalom egésze egyre inkább tudatában van az éghajlatváltozásnak, a természeti erőforrások kimerülésének és a természetes élőhelyekre gyakorolt emberi hatásoknak. Történelmileg a fenntartható építés az eszközök üzemeltetési fázisára összpontosított. Azonban az építési folyamatok fenntarthatósága is egyre fontosabbá válik. Az iparági érdekeltek már most elkezdték csökkenteni az építőipar környezeti hatását, és ez a jövőben is kulcsfontosságú középpontba kerül.

A digitális átalakulás az építőiparban felgyorsul, és kritikus szerepet fog játszani a fenntarthatóság és az ágazat egyéb tartós kihívásainak megoldásában. Az építőipari cégek a hatékonyság javítása, a kockázatok csökkentése és az adatvezérelt döntések meghozatala érdekében alkalmaznak technológiát, olyan kihívások, amelyek a világjárvány idején még inkább kiéleződtek.

Míg sok építőipari vállalat hullámokban vezette be a technológiát, az előremutató cégek a hálózatba kapcsolt építőipart karolják fel. Az összekapcsolt építés – ahol a különböző projektcsapatok az együttműködést és az információmegosztást támogató technológiákat használják – az építőipar jövője. A jelen és a jövő problémáinak megoldása, valamint az építőipar történetének következő fejezete hogy a különböző építőipari csapatok a projekt teljes életciklusa során együttműködnek majd. Az építőipar fenntarthatósági, hatékonysági és költségproblémáinak megoldása ettől függ.

legfrissebb cikkek
cikkek amelyek érdekelhetik