Nem titok, hogy az építőipar jelentősen hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz és a hulladéktermeléshez. A környezetbarátabb építés iránti nagyobb kereslet és a jogszabályok miatt egyre több tulajdonos fordul a fenntartható építési módszerek felé. A projektek fenntarthatóbbá tétele azonban összetett feladat.

Kapcsolódó cikkek

• Környezetbarát építőanyagok kiválasztása
• Egyszerű módszerek arra hogy otthonát környezetbarátabbá tegye olcsón

3 kulcsfontosságú fenntarthatósági cél, amellyel az építőiparnak kell foglalkoznia 

• A fenntarthatóság egyik legfontosabb eleme a jelenleg meglévő építmények újrahasznosítása, miközben csökkentjük az új építkezések számát. Ha olyan módszereket tervezünk, amelyekkel a meglévő épületek helyett, teljesen újakat építenénk, hosszú utat tehetünk meg a környezetbarátabb építés felé. Ez nem csak a környezetet segíti, de csökkenti a hulladékot és a költségeket is.
• Csökkentse az energiafelhasználást az építés közben, és utána. Az építés során is fontos az energiafelhasználás csökkentése. Ez magában foglalja az intelligens, alacsony energiafelhasználású készülékek és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtés és hűtés bevezetését. Ezeknek a változásoknak a hatása óriási lehet.
• Fogadja el hogy lehetőleg alacsony szén-dioxid-kibocsátású építkezésbe gondolkodjon. A proaktív helyszíni változtatások – beleértve az elektromos járművek használatát és a hulladékcsökkentést – kritikus fontosságúak a hosszú távú sikerhez.

Hogyan tehetik a tulajdonosok fenntarthatóbbá az építési projekteket ?

A három fő cél talán túlzónak tűnhet, de a tulajdonosok számos módon segíthetnek ezek elérésében.

Építse be a fenntarthatóságot az ajánlattételi dokumentumba. A fenntarthatóság már az ajánlatkérésben elkezdődik. Építse be a fenntarthatóságot az ajánlattételi dokumentumba, és dolgozzon együtt olyan beszállítókkal, építészekkel és vállalkozókkal, akik már korábban is figyelembe vették a fenntarthatóságot a döntéseikben. Az eszközök rugalmasságának és a fenntarthatóságnak kérésével a tulajdonosoknak hatalmukban áll, hogy már az egyes projektek kezdetén változtassanak.

Olyan beszerzési gyakorlatok bevezetése, amelyek az értékláncokon keresztül csökkentik a kibocsátást. Az építőiparban és a létesítménygazdálkodásban működő vállalatok kritikus tömegére van szükség ahhoz, hogy valódi “klímavédővé” váljanak. Ezt többek között úgy érhetjük el, ha az értékláncokon keresztül – a tervezési szakaszoktól a kivitelezésig – a kibocsátáscsökkentést ösztönözzük, és példát mutatunk másoknak.

A fenntartható gyakorlatok finanszírozásának elkülönítése. A változás megteremtéséhez oda kell tennünk a pénzünket, ahol a céljaink vannak. Döntő fontosságú, hogy a pénzeszközöket olyan dolgok alapján osszuk el, mint például a zöld építés. A fenntartható módszerekre szánt pénzeszközök elkülönítése az egyik legfontosabb hajtóerő az iparág számára a fenntartható gyakorlatokra való áttéréshez.

A megoldások szabványosítása és skálázhatósága lehetőleg világszerte. A legnagyobb hatás elérése érdekében az ágazatban alkalmazott megoldásoknak világszerte szabványosíthatónak és skálázhatónak kell lenniük. Az iparág egyik fő problémája a gyakorlatok, a technológia stb. széttöredezettsége. Ennek ellensúlyozására el kell kezdeni a megoldások szélesebb körű szabványosítását és összekapcsolását. Hogyan skálázzuk tehát globálisan ? A politikával kezdődik. Az országoknak, városoknak és vállalatoknak határozott politikákat és programokat kell elfogadniuk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.

A tőketervezés összehangolása a fenntartható építési politikákkal és keretekkel. A fenntartható projekt a fenntartható építési politikákkal és keretekkel összhangban lévő tőketervezéssel kezdődik. Ez már látható az EU-ban, ahol kiadták a Level(s) európai keretrendszert, amely segít a szakembereknek az épületek fenntarthatóságának értékelésében és nyomon követésében. Az építőipar tőkeigényes iparág. Ha a tőkéhez való hozzáférést a fenntarthatósághoz kötnék, az világszerte zöldebb építőipart hozhatna létre.

A lIfecycle asset management (életciklus-alapú elemzés) beépítése a koncepcionális tervezésbe. Ha az ágazat a nagyobb fenntarthatóság felé akar elmozdulni, a zöldebb anyagokat és gyakorlatokat már a kezdeti tervezésnél figyelembe kell venni. A rendelkezésre álló eszközök maximalizálása alapján kell terveznünk, ahelyett, hogy bontással és újjáépítéssel számolnánk. Úgy kell terveznünk, hogy maximalizáljuk az eszközök élettartamát és újrafelhasználási lehetőségeit. Az életciklus-elemzés használata a tervezési és mérnöki tervezési fázisokban lehetővé teszi, hogy az anyagokat a legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás alapján válasszuk ki.

Ha a fenntarthatóság része a tervezési és építési tervnek, akkor az alacsonyabb karbantartási költségeket, kellemesebb élet, és munkaterületeket, valamint az épület élettartamának meghosszabbítását és újrafelhasználási potenciált eredményez.

Használjunk just-in-time (éppen időben) beszerzést és helyi anyagbeszerzést. A just-in-time anyagbeszerzés összehangolja a beszállítóktól érkező nyersanyagrendeléseket az építési ütemtervekkel. Ez minimalizálja a fel nem használt vagy felesleges anyagok mennyiségét. Az anyagok helyi beszerzése csökkenti a szállítási kibocsátást is. Itt az ideje, hogy az építőipar is csatlakozzon a #buylocal (vedd helyben) mozgalomhoz.

Használja a BIM-et az eszközök hatékonyabb kezelésére, hogy azok hosszabb élettartamúak legyenek. Végső soron okosabban kell építenünk. Ez magában foglalja az olyan technológiák, mint az 4D BIM-alapú projektek és az építésirányítás felkarolását az általános hatékonyság javítása és az utómunka minimalizálása érdekében. A BIM kihasználása a tervezési, építési és üzemeltetési fázisokban jobb, megalapozottabb döntéseket tesz lehetővé. A modellalapú információk összekapcsolása a tervezési és az építési fázisok között lehetővé teszi az utómunka csökkentését és a pontosabb telepítést. A BIM használata az üzemeltetési szakaszban hozzáférést biztosít a létesítménygazdálkodási csapatnak a berendezések és eszközök hatékony üzemeltetéséhez szükséges összes információhoz, meghosszabbítva ezzel az általános élettartamot és csökkentve az újbóli cserék költségeit. A fűtő és hűtőberendezések esetében a hatékony üzemeltetés csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást és az általános költségeket.

Használja a moduláris és előregyártott konstrukciókat. A moduláris és előregyártott módszerek közvetlen összefüggést mutatnak az intelligensebb, fenntarthatóbb építéssel. A moduláris vagy előregyártott elemek előnybe részesítése gyorsabb építési időt, valamint kevesebb utómunkát és anyagot tesz lehetővé. A moduláris elemek használatakor figyelembe vehetjük az elemek újrafelhasználhatóságát is – hogy alkalmazkodni tudjanak a jövőbeli igényekhez és változásokhoz. Ha az előregyártott vagy moduláris módszerekkel történő építést fenntartható anyagokkal kombináljuk, segíthet az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében is.

Fogadjuk el a moonshot-gondolkodást. Amikor a technológiáról van szó, szükségünk van a “moonshot-gondolkodásra”, egy olyan gondolkodásmódra, amelynek célja, hogy olyasmit érjünk el, amit mások lehetetlennek tartanak. Ez a motiváló gondolkodásmód képessé tesz arra, hogy megoldásokat keressünk az akadályok helyett. Ez a gondolkodásmód létfontosságú, amikor megteremtjük partnereink és ügyfeleink számára az utat, hogy a fenntarthatóságot a szervezetük pénzügyi hasznával összhangban lévő módon fogadják el. Meg kell könnyíteni számukra a környezetbarát építésre való átállást.

Bár az építőipar néha lassan változik, a fenntartható gyakorlatok átvételével valódi pozitív hatást gyakorolhat a környezetre. Akár azzal kezdi, hogy a fenntarthatóságot beépíti az ajánlattételi dokumentjaiba, akár azzal, hogy több moduláris elemet használ projektjeiben, megvan a hatalma ahhoz, hogy az iparágat egy zöldebb jövő felé terelje.