A BIM és a digitalizáció szerepe Magyarországon

Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt kap a BIM és a digitalizáció az építőiparban, de a valóságban számos akadály állja ezek elterjedésének útját. A 2023 decemberében elfogadott építészeti törvény például előírja, hogy az 1 milliárd forint feletti állami beruházásoknál kötelező az építményinformációs modell (BIM) rendszer alkalmazása.

Bár ez a lépés papíron előrelépést jelent a hazai építőipar digitalizációjában és versenyképességének növelésében, a gyakorlatban sok vállalat még mindig nehezen alkalmazkodik ezekhez a követelményekhez. A törvény által megkövetelt BIM rendszer bevezetése számos szereplő számára kihívást jelent, hiszen az átláthatóság fokozásának és a költségek csökkentésének szándéka gyakran ütközik az iparági szereplők ellenállásával és a digitális tudás hiányával.

A kötelezettségek betartása pedig nem garantálja, hogy a jövőbeni építkezések valóban kevesebb költségtúllépést eredményeznek, hiszen az új rendszerek bevezetésével számos új probléma is felszínre kerülhet.

A BIM (építményinformációs modell) egy digitális eszköz, amely elvileg lehetővé teszi az építés minden aspektusának integrált kezelését, de a valóságban ez sok esetben bonyolult és költséges folyamat. A BIM alkalmazása révén az építési folyamatban részt vevők elméletileg könnyebben és hatékonyabban tudnak kommunikálni, de gyakran hiányzik a megfelelő infrastruktúra, ami hátráltatja a közös digitális platform használatát.

Az átláthatóság növelése helyett sok projekt esetében csak több adminisztratív terhet jelent, amit a különböző szakágak – például építészek, statikusok és kivitelezők – nehezen kezelnek. Magyarországon a BIM alkalmazása még mindig több akadállyal és buktatóval van tele, mint amennyi előnnyel jár. A digitalizáció ezen formája elviekben hozzájárulhatna a fenntartható fejlődéshez és a környezetbarát építési gyakorlatok terjedéséhez, de a valós helyzet az, hogy ezek az eszközök még mindig nem elég elterjedtek, és sok esetben nem érik el a várt hatékonyságot.

A BIM használata a hulladék csökkentését is segíthetné, de a valóságban az anyagszükségletek pontos meghatározása gyakran csak elméleti célkitűzés marad, amit az építkezések hektikus tempója és a hiányos tervezési folyamatok megnehezítenek.

A magyarországi építőipari vállalkozások körében azonban még mindig komoly kihívásokkal nézünk szembe a BIM és a digitalizáció általános alkalmazása terén. A vállalatok többsége még mindig hagyományos módszerekkel dolgozik, és nem rendelkezik azzal a tudással vagy forrással, ami szükséges lenne a digitális átálláshoz.

Sokan a magas bevezetési költségek és a szakértői ismeretek hiánya miatt egyszerűen nem tudják használatba venni ezeket a technológiákat. A költségek nemcsak a szoftverek és hardverek beszerzésére, hanem az alkalmazottak képzésére és a megfelelő tudás megszerzésére is vonatkoznak, és ez sok vállalkozás számára egyszerűen nem elérhető.

Bár a kormány és az iparban működő szervezetek számos kezdeményezést indítottak, amelyek célja a digitalizáció előmozdítása, ezek a programok nem mindig érik el a várt eredményeket.

A támogatások és képzések gyakran nem elég célzottak, és a kis- és közepes vállalkozások számára továbbra is nehéz elérni a modern technológiák alkalmazását. A különféle adókedvezmények és támogatási pályázatok sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a szükséges mértékben ösztönözzék a vállalkozásokat a beruházásokra.

A digitalizáció további előnyei közé tartozna a projektkommunikáció javulása, de a valóságban sok projekt esetében az információk megosztása továbbra is akadozik. A BIM rendszerek által nyújtott vizuális és információs alátámasztás elvileg segíthetné az építőipari szereplők közötti együttműködést, de gyakran előfordul, hogy a különböző szakágak közötti kommunikáció nem javul, hanem csak bonyolultabbá válik.

A hibák és az átépítések kockázata így nem feltétlenül csökken, és a nagy volumenű projektek esetében ez különösen igaz. Az építőipari szereplők közötti hatékony kommunikáció hiánya továbbra is jelentős probléma, és gyakran a gyors döntéshozatal helyett hosszú egyeztetésekre és kompromisszumokra van szükség, ami hátráltatja a projektek sikerét.

Nem szabad elhanyagolni a BIM hozzájárulását a fenntarthatósághoz sem, de sajnos ez a hozzájárulás gyakran inkább csak elméleti, mint gyakorlati. Az építményinformációs modell lehetővé tenné a pontosabb anyagszámításokat, a környezeti hatások elemzését és a fenntartható megoldások kiválasztását, de sok esetben ezek a lehetőségek nem kerülnek kihasználásra.

Az építés során felhasznált anyagok pontosabb nyomon követése és a környezetterhelés csökkentése gyakran csak jó szándék marad, mert az építési folyamatok optimalizálása rengeteg erőforrást és időt igényel, ami a projektek szoros határidői mellett nem mindig valósítható meg. A fenntarthatóságra való törekvés sok esetben inkább csak marketingfogás, mint valódi célkitűzés, hiszen a költségek minimalizálása gyakran előnyt élvez a környezeti szempontokkal szemben.

Az építőipar digitalizációja szoros kapcsolatban állhatna az innovációs technológiák, mint például a mesterséges intelligencia (AI), a kiterjesztett valóság (AR), valamint a drónok alkalmazásával, de ezek a technológiák még mindig csak lassan és részlegesen épülnek be a mindennapi gyakorlatba.

Az AI például lehetővé tenné a tervezési és kivitelezési folyamatok automatizálását, de ennek alkalmazása még mindig gyerekcipőben jár, és a legtöbb építőipari szereplő számára elérhetetlen marad. Az AR és a drónok használata szintén egyre népszerűbb lehetne, de a valóságban ezek az eszközök drágák, és sok vállalat egyszerűen nem engedheti meg magának a beszerzésüket vagy a használatukhoz szükséges szakértelmet.

Az új technológiák alkalmazása így gyakran csak egy távoli cél marad, és az építési folyamatok továbbra is lassúak, drágák és balesetveszélyesek maradnak.

Összességében elmondható, hogy bár a BIM és a digitalizáció magyarországi alkalmazása elvileg hozzájárulhatna az építőipar modernizációjához, a valóságban számos akadály és probléma nehezíti ezeknek a technológiáknak az elterjedését.

Az ilyen jellegű technológiai fejlesztések alkalmazása nemcsak hogy új alapokra helyezhetné a magyar építőipart, de jelenleg inkább csak újabb kihívásokkal és buktatókkal jár. A digitalizációval és a BIM rendszerek használatával Magyarország építőipara papíron képes lehetne lépést tartani a globális trendekkel, de a gyakorlatban az innovatív megoldások alkalmazása még mindig komoly nehézségekbe ütközik.

A várt hatékonyságnövekedés és költségcsökkentés csak részben valósul meg, és a fenntartható fejlődés elősegítése is gyakran elmarad a tervezettől. Ezáltal a magyar építőipar egyelőre nehezen tudja felvenni a versenyt a nemzetközi befektetők által elvárt modern, hatékony és fenntartható megoldásokkal.