A rokoko építészet jellemzői

A rokokó építészet (vagy késő barokk) a 18. századi Párizsban alakult ki egy szélesebb körű esztétikai mozgalom részeként, amely a művészetet és a díszítést is magába foglalta. Ez a rendkívül díszes, teátrális, túlzó stílus a barokk építészet szigorú korlátaira adott reakcióként alakult ki, amelyet olyan ikonikus építmények példáznak, mint a versailles-i kastély, valamint XIV Lajos szigorú elképzelései arról, hogy mi számít művészetnek.

Mi a rokokó építészet ?

A rokokó építészet, más néven késő barokk vagy rocaille, egy díszes, extravagáns, bonyolultan részletezett és rétegzett építészeti stílus, amely a 18. században alakult ki Párizsban, és elterjedt egész Franciaországban és Európában.

A rokokó Franciaországban és Európa más részein is elterjedt, amíg a neoklasszicista stílus fel nem váltotta.

A rokokó építészet története

A rokokó építészet, művészet és formatervezés nem sokkal XIV. Lajos halála után született Párizsban, a barokk építészetre, például a versailles-i kastélyra és a Napkirály által kedvelt, öndicsőítő francia klasszikus művészetre adott reakcióként. Ebben az új korszakban a párizsiak Versailles-ból visszatértek a városba, és szabadabb, könnyedebb szellemben kezdték felújítani otthonaikat.

A rokokó stílus különösen népszerű volt a vendégek szórakoztatására használt szalonok díszítésekor, és nagyjából 1723 és 1759 között vált a divat csúcspontjává. A rokokó egy rendkívülien díszített stílus, amelynek finom, pasztellszínű árnyalatai vannak, és amit régóta jobb híján klasszikusan nőiesnek gondolnak, részben azért, hogy ellensúlyozza a XIV. Lajos uralkodása idején uralkodó tesztoszteron által vezérelt esztétikai dominanciát.

A rokokó enteriőrök rendkívül egységesek voltak, a belsőépítészet, a formatervezés, a bútorok és a művészet mind közös jellemzőket mutattak. A rokokó szalon egy saját esztétikai univerzum volt, ahol a falkezelések, a festett mennyezetek, a szobrok, a művészet és a díszítőelemek együttesen egy pezsgő, könnyed légkört teremtettek, ami tökéletes hátteret biztosított a magasröptű arisztokraták számára, akik szórakoztatni és lenyűgözni akarták vendégeiket.

A rokokó stílus egész Franciaországban és Európában elterjedt, többek között Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Oroszországban. A nagyrészt a barokk korszak utolsó időszakának tekintett rokokó élénk szelleme végül alábbhagyott, és a határozottan visszafogottabb neoklasszikus stílus követte.

A rokokó építészet legfontosabb elemei

• Rendkívül díszes, dekoratív és színpadias stílusnak tekinthető.
• Gyakran használ görbéket, valamint az S és C betűk alakján alapuló aszimmetrikus formákat tartalmazó díszítőelemeket.
• A természet hatása alatt áll, a díszítőelemek gyakran kagylók, kavicsok, virágok, madarak, indák és levelek, például akantuszok megjelenését utánozzák.
• A díszítés gyakran angyalok, hangszerek és sztereotip távol-keleti képek, például pagodák és sárkányok köré épül, de a barokk képi világnál inkább világi jellegű.
• A rokokó belső terek dekoratív díszítésekkel, például freskókkal, faragott díszlécekkel, tekercsekkel és bőséges aranyozással rendelkeznek.
• Szabadon használja a festett és festetlen fafajták és tónusok keverékét.
• Ismert a trompe-l’œil alkalmazásáról, például a mennyezeteken, amelyeket gyakran úgy festettek, mintha az égboltot látnánk.
• A belső terek világos, pasztellszínekben pompáznak, például világos rózsaszín, sárga és kék színekben.
• Néhány dekorációs elem a tükör, amely a tér és a fény érzékelését erősíti, kristálycsillárok, aranyozott falikarok, stukkódíszek, és boiseriek.

A rokokó építészet nevezetes példái

Hotel de Soubise Párizsban, Franciaországban. A párizsi Marais negyedben, a Nemzeti Levéltár épületegyüttesében található Hotel de Soubise belső terei rejtett ékszer, és a végső rokokó stílus egyik legjobb franciaországi példája. A Germain Boffrand által az 1730-as években újradekorált, gyönyörű szobákban egykori királyi, és hercegi lakosztályok találhatók, ovális alakú szalonokkal, amelyekben gyönyörű boiserie-k, festett mennyezetek, faragott, aranyozott és tükrös részletek találhatók. Ezek a lélegzetelállító, 18. századi esztétikájukat hitelesen megőrző szobák a Marie Antoinette életéről szóló 2006-os Sofia Coppola-film forgatási helyszínei között szerepeltek.

Salon de Monsieur le Prince a franciaországi Chantillyben. A Jean Aubert által díszített és 1722-ben elkészült Salon de Monsieur le Prince a Párizstól északra fekvő Chantilly-i Petit Château-ban található, a finom rokokó építészet másik lenyűgöző példája.

Charlottenburg Palota Berlinben, Németországban. Ez a pompás palota, Sophie Charlotte, Poroszország első hitvesi királynőjének egykori otthona, a város legnagyobb palotája, és rokokó stílusa segít abban, hogy népszerű turisztikai látványosság legyen.

Amalienburg Münchenben, Németországban. A müncheni Nymphenburg kastélyparkban található Amalienburg vadászkastélyt François de Cuvilliés tervezte 1734 és 1739 között. A rokokó stílus pompás példája olyan termekkel, mint a Johann Baptist Zimmermann által tervezett látványos tükörterem.