A posztmodern építészet jellemzői

A posztmodern építészet egy 20. századi stílusirányzat és mozgalom, amelyet a klasszikus és modern stílusok eklektikus keveréke jellemez, aminek a célja hogy olyan egyedi építészeti alkotásokat hozzon létre, amelyek arra törekszenek, hogy semmihez se hasonlítsanak, ami korábban létezett. A világ néhány legvitatottabb, legprovokatívabb, legkülönlegesebb és legemlékezetesebb épülete a posztmodern építészeti mozgalomból származik.

A posztmodern építészet története

A posztmodernizmus az 1960-as és 70-es években alakult ki, mint egy építész által irányított kritikai reakció és válasz, a 20. század közepén uralkodó modern építészetre, amelyet a posztmodern építészek helytelennek és merevnek láttak, amely olyan modern, elegáns anyagokból épült, mint az acél és az üveg, de amelyből hiányzott a díszítés és az érzelem. A posztmodern építészek úgy vélték, hogy a modernizmus utópisztikus eszményei, mint a tömegek számára hozzáférhető építészet demokratikus formája megbukott, és hogy kulturális pillanata lejárt (ez az állítás – a modernista esztétika 21. századi népszerűségéből ítélve – nem állta ki az idő próbáját).

Míg a modernizmus a rendnek és az egyszerűségnek szentelte magát, addig a posztmodernizmus a komplexitást és az ellentmondást helyezte előtérbe, ahogy azt Robert Venturi amerikai posztmodern építész 1966-ban megjelent, nagy hatású könyvében, a Complexity and Contradiction in Architecture (Komplexitás és ellentmondás az építészetben) című művében kifejtette.

A legsikeresebb posztmodern épületek személyiséget, szellemiséget, és a múlt építészeti elemeinek és mozgalmainak ironikus felfogását sugározzák, elrugaszkodva a hagyományos szépségtől és a jó ízlésről alkotott elképzelésektől. A posztmodern épületek a különböző stílusok pasztichéjét felhasználva kihívást jelenthetnek a beavatatlanok számára, mert a giccs felé hajlanak, és lehet hogy először nehezen emészthető.

A posztmodernizmus az 1980-as évek gazdasági fellendülése idején virágzott, majd az 1990-es években is folytatódott, és számos harsány, büszke, műfaji kihívást jelentő építészeti műemléket hagyott maga után, először az Egyesült Államokban, majd világszerte, például Európában, Japánban és Ausztráliában, ahol a hatása elterjedt. A posztmodernizmus a mai napig hatással van a kortárs építészetre.

A posztmodern építészet főbb jellemzői

• Építészeti stílusok és korszakok keveréke.
• Szobrászati formák.
• Az élénk színek gyakori alkalmazása, néha kerámiacsempe vagy színes üveg formájában.
• A múltbeli építészeti irányzatokból átvett klasszikus díszítő részletek szabad felhasználása, gyakran szokatlan módon keverve és kombinálva.
• Az absztrakció használata.
• Játékosság, szeszélyesség, humor, irónia jellemzi.
• A trompe l’oeil használata.
• Idioszinkratikus, szabályszegő formák, amelyek szembeszálltak a modernizmus dogmatikus szabályaival.

A posztmodern építészet nevezetes példái

A néhai Michael Graves építész által tervezett Portland Building egy önkormányzati irodaépület az Oregon állambeli Portlandben, amely 1982-es megnyitásakor a színek, az anyagok, és a dekoratív díszítések szokatlan használatával keltett hullámokat, megkérdőjelezve annak definícióját, hogy egy irodaháznak hogyan kell kinéznie. Az épületet 2011-ben felvették a nemzeti műemléki jegyzékbe.

A philadelphiai Chestnut Hillben található Vanna Venturi House 1964-ben készült el Robert Venturi és Denise Scott Brown építészek tervei alapján. A Venturi édesanyja számára épült ház szokatlan léptékével, és áttört nyeregtetőjével a posztmodern építészet egyik első elismert alkotása volt. “Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint tiszták, inkább kompromisszumosak, mint egyértelműek, inkább torzak, mint egyenesek” – írta az építész.

A németországi Stuttgartban található Neue Staatsgalerie 1984-ben nyílt meg öt év építés után. A James Stirling, Michael Wilford és társai által tervezett épület a 20. századi modern művészet gyűjteményének ad otthont.

1994-ben készült el a londoni M16 Building, amelyet a Terry Farrell and Partners tervezte. A furcsa kialakítást az 1930-as évek brit ipari erőműveitől kezdve a maja és azték templomokig minden inspirálta. Az épület gyakorlatilag az összes 1990 után készült James Bond-filmeknek a szereplője, például az Aranyszem (1995), A világ nem elég (1999), a Skyfall (2012) és a Spectre (2015) című filmekben látható.

Párizsban az 1970-es években nagy felhajtás és viták közepette felállított Centre Pompidou ma a város egyik fő látványossága. A Renzo Piano és Richard Rogers építészek által tervezett kortárs művészeti múzeum egy posztmodern épület, amelynek funkcionális elemeit – köztük a csővezetékeket és a lifteket – láthatóan kívülre helyezték, hogy belül minél több hely maradjon a művészetnek és az embereknek. A 19. századi Haussmanni Párizs szívében található színes épület még ma is figyelemre méltóvá teszi a környékét.

Frank Gehry építészt a posztmodern mestereként tartják számon, köszönhetően olyan jellegzetes épületeknek, mint az 1999-2003 között épült Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall, amely úgy néz ki, mintha egy fantasztikus hajó életnagyságnál nagyobb rozsdamentes acélszárnyaiból készült volna.

A posztmodern stílus az egyre modernebb építési technológiáknak, és a széleskörűen felhasználható anyagoknak köszönhetően még biztosan épülnek emlékezetes épületek.