Mi az a Toile design ?

A francia szó jelentése „vászon” vagy „szövet”, a toile egyfajta vászonszerű szövet, amely az 1700-as évek közepe óta népszerű dekorációs elem. A „toile” kifejezésnek többféle jelentése is lehet, beleértve magát a vászonszerű anyagot, a szöveten ismétlődő mintát vagy a szövetből készült próbaruhát is. Díszítési célokra azonban a „toile” a szöveten ismétlődő mintára utal. A minta általában egy rendkívül összetett, részletes, pásztorjelenetet ábrázol.

A „twall”-nak ejtve a toile hosszú és változatos múltra tekint vissza Európában és az Egyesült Államokban. A toile szövet valamikor az 1700-as évek közepén Írországból származik, de Nagy-Britanniában és Franciaországban rendkívül népszerű dekorációs elemmé vált. Ír eredete ellenére a „Toile de Jouy” kifejezés, amely „Jouy-en-Josas-i ruhát” jelent – Párizs egyik külvárosából -, a 18. század végén Franciaországból származik.

Több száz éves történelme után a toile-nak a meghatározása, hogy „fülledt” dekorációs elem. Népszerűsége az évek során hullámzott – az 1700-as és 1800-as években, a gyarmati Amerikában, az 1970-es években, majd a 2000-es években -, de a toile klasszikus dekorációs elem maradt, amely még mindig megtalálható az otthonokban szerte a világon.

A toile története

A toile-t először Írországban fejlődött ki, valamikor az 1700-as években. Eredetileg a toile-t egy szabó használta arra, hogy egy mintát próbáljon ki olcsó, fehér, vagy törtfehér szöveten. Általában a tervező addig készített több mintát egymásutánban a szöveten, amíg a minta tökéletes nem lett számára.

Bár a toile eredetileg ír eredetű volt, Franciaországban vált közismert termékké. 1760-ban Christophe-Philipe Oberkampf megnyitotta az első toilegyárat a franciaországi Jouy-en-Josas-ban, és az anyagot „Toile de Jouy”-nak nevezték el. Oberkampf a híres tervezővel, Jean-Baptiste Huet-vel dolgozott együtt a toile klasszikus mintáinak és stílusainak kifejlesztésén, amelyek ma is megtalálhatók.

A fehér vagy törtfehér vászonra vagy szövetre nyomtatott toile gyakran ábrázolt részletes pásztorjeleneteket, virágdíszeket és más, a természet által inspirált képeket. A mintát általában egyszínűre nyomtatták, például feketére, pirosra vagy kékre, de néha élénkebb színek is előfordultak, például zöld vagy magenta.

Idővel a toile leginkább az otthoni kárpitozáshoz társult. Gondoljunk csak a párnákra, ágyneműkre, függönyökre és a bútorok kárpitozására. A toile tapéta és a toile ruházat is népszerűvé vált – ez utóbbi különösen előkelő rendezvényeken, például kerti vagy teadélutánokon volt népszerű.

A telepesek a gyarmati korszakban hozták a toile-t Észak-Amerikába, ahol nagyon keresett árucikk lett. A gyarmati korszakból származó toilek gyakran megtalálhatók az amerikai történelmi helyszíneken, például a virginiai Williamsburgben. Valójában, amikor Williamsburg népszerűsége az 1930-as években megugrott, a toilé is újjáéledt. Ugyanez történt az 1970-es években is, amikor Amerika a kétszázadik évfordulóját ünnepelte.

Bár a toile-t az 1700-as évekbeli írországi megjelenése óta folyamatosan gyártják, népszerűsége az elmúlt négyszáz év során hullámzott. Az 1930-as és 1970-es évekbeli jelentős fellendülésétől eltekintve a 2000-es években számos ruhatervező kezdte el beépíteni a toile-t a ruhamintákba és stílusokba. Számos lakberendezési gyártó ma is tervez és fejleszt toilírozott lakberendezési tárgyakat.

A toile jellemzői

Bár a toile-t először 500 évvel ezelőtt fejlesztették ki, stílusa és mintái nagyrészt változatlanok maradtak. A toile néhány jellemzője a következő:

• Fehér vagy törtfehér vászonra, szövetre vagy muszlin anyagra nyomtatott minta. Mivel az eredeti szabóknak, és szövettel foglalkozó embereknek több lap, vagy vég toile anyagot kellett használniuk a minta tökéletesítéséhez, rendkívül olcsó, fehérítetlen anyagra volt szükségük.
• Nagyon részletes, ismétlődő minta, amely pásztort, vagy természeti jelenetet ábrázol. Virágok, párok, állatok és tájképek gyakran képezik a toileminták tárgyát.
• Egyszerű, de merész színekkel nyomtatott minták. A korai toilemintákat fekete, piros, kék, zöld, magenta vagy barna tintával nyomtatták, de a mai toilék számtalan színváltozatban megtalálhatók.

Toile a lakásokban

Történelmileg a toilt kárpitokon, és puha felületeken használták a lakásban. A toile néhány klasszikus felhasználási módja közé tartozik a székek, kanapék, és más kárpitozott bútorok, függönyök, és ágyneműk kárpitozása. Idővel a tervezők elkezdték a toile-t más lakberendezési cikkekbe, például tapétákba, porcelánokba, kerámiákba és műalkotásokba is beépíteni.

A toile beépítése a lakberendezésbe hangulatos, „shabby chic” vagy „francia vidéki” hangulatot kölcsönözhet otthonának. Ha még nem ismeri a mintás dekorációt, próbálja ki, hogy toileres díszpárnákat vagy takarókat tesz a kanapéra vagy az ágyra. A nagyobb hatás érdekében pedig toileres tapétát is használhat, hogy hangsúly falat hozzon létre a nappaliban, az étkezőben, a hálószobában vagy a fürdőszobában.