Bármilyen korú épületek tartalmazhatnak veszélyes anyagokat. Ezek közül sokan egykor „csodaanyagok” voltak, de végül hosszú távon kiderült hogy az emberi egészséget veszélyeztető anyagok. A mai szabályozásoknak köszönhetően egészségre káros anyagok már nem kerülhetnek beépítésre, és ha régi épület felújításánál fellelhetőek az ilyen anyagok, akkor azt csak szakember távolíthatja el.

Régebben a veszélyes anyagok beépítése az épületekben nem volt gond, mert még nem tudták róluk hogy (annyira) veszélyesek, vagy ha sejtették is, csak annyit tudtak és azzal törődtek hogy megfelelnek a feladatnak. A veszélyes anyagok közé tartozik az azbeszt, az ólom, a poliklórozott bifenilek (PCB-k), a klórfluor-szénhidrogének (CFC-k), a nehézfémek és esetenként a radioaktivitás.

Fontos, hogy bárki, aki építési vagy felújítási projektet vállal, a felújítás vagy építés előtt szakképzett tanácsadóval végeztesse el a veszélyes anyagok felmérését, és hogy ellenőrizze a helyi és állami szabályzatok módosításait, amelyek jellemzően egyre szigorúbbak. Most nézzünk meg pár olyan anyagot amik veszélyesek (voltak) egy építkezés során, és esetleg régebbi építésű házakban még megtalálhatóak.

Azbeszt

Az azbesztet tűzálló tulajdonságai, szigetelő tulajdonságai, szilárdsága és rugalmassága miatt használták, és 1973 előtt, (amikor is az azbeszttartalmú anyagokat többnyire betiltották), számos építőanyagban elterjedt volt. Egyes termékek még mindig gyárthatók, ha kevesebb mint egy százalék azbesztet tartalmaznak, de folyamatos erőfeszítések történnek a teljes tilalom kiterjesztésére.

Az azbeszt lehet törékeny (száraz állapotban kézi nyomással könnyen porrá morzsolható) és nem törékeny. Ezek a meghatározások szabályozásban szerepelnek, azonban az anyag morzsolhatósága miatt egy felújításkor szakképzett személyzet kell hogy eltávolítsa. A morzsolható azbeszt anyagok közé tartozik a hőszigetelő azbesztréteg, a betontömbökön belüli vermikulit szigetelés és a tűzálló szigetelés.

A szilárd állagú azbeszt tartalmú anyagok közé tartoznak a padlólapok, a padlóburkolatok, az alátétrétegek, a masztixok és ragasztók, a mennyezeti csempék, a gipszkarton, a tetőfedő anyagok és a tömítőanyagok. Míg a nem bomló azbeszt eltávolítása kisebb kockázatot jelenthet, mindkét változat esetében képzett, engedéllyel rendelkező vállalkozókra van szükség a munka elvégzéséhez, valamint a levegő esetleges ellenőrzéséhez és a felszámolás utáni légtisztasági vizsgálatokhoz.

Ezen anyagok azonosítása nem egyszerű, és a vizuális megfigyelés nem elegendő. Egyes szigetelőanyagok nagyon hasonlítanak az azbeszttartalmú tűzálló szigeteléshez, és az azbesztos és azbeszt nélküli építőanyagok is hasonlóan nézhetnek ki. Ezeket az anyagokat képzett, tanúsított és  engedélyezett ellenőrnek kell megvizsgálnia, értékelnie és mintát vennie. Az ellenőr által gyűjtött tömeges mintákat akkreditált laboratóriumba küldik elemzésre. Az azbeszttartalmú anyagok kezelése vagy eltávolítása során a legjobb megközelítés meghatározását az építészekkel együttműködő, képzett szakemberek végzik.

Ólom

Az ólom mérgező az emberre, és számos betegséget okoz, amelyek a koncentráció csökkenésétől függően akár halálhoz is vezethetnek. Az ólmot jellemzően a régebbi olajalapú festékek, csövek és forraszanyagok, akkumulátorok, ablakgitt, valamint a műanyagok és kerámiamázak színezőanyagai tartalmazzák. Az építőanyag fajtája határozza meg a szükséges kezelést az ólomtartalmú anyagon vagy annak környezetében dolgozók egészségkárosító expozíciójának elkerülése érdekében.

Poliklórozott bifenilek (PCB-k)

A PCB-k szintetikus szerves vegyi anyagok egy csoportja, amelyeket számos építőanyagban, például fénycsőelőtétekben, transzformátorok hűtő és kenőanyagaiban, valamint kondenzátorokban használnak. A PCB-k 1950 és 1970 között az ablakokon, ajtókon, szellőzőkben stb. alkalmazott egyes tömítőanyagokban is jelen voltak. A PCB-k a levegőbe szivároghatnak, és veszélyesek az emberre. Bár 1979-ben betiltották a gyártásukat, és már nem gyártják őket, a munkahelyeken még mindig jelen vannak a transzformátorokban, előtétekben és esetleg tömítőanyagokban, amelyeket veszélyes hulladékként el kell távolítani.

Klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k)

A CFC-k szén, klór és fluortartalmú szerves vegyületek, amelyek az etán és a metán melléktermékei. A kémiai vegyületet az 1930-as években fejlesztették ki az ammónia biztonságos alternatívájaként hűtőrendszerekhez. Idővel megállapították, hogy az ultraibolya sugárzásnak való kitettség a klórgázt a felső légkörbe juttatta, ami az ózon pusztulásához vezetett.

A CFC-ket 1994-ben betiltották. A HCFC-kkel próbálták helyettesíteni a CFC-ket, de kiderült, hogy ezek nagy mennyiségben tartalmaznak illékony szerves vegyületeket (VOC), és ezeket szintén kivonták a forgalomból. A meglévő HVAC-rendszerekben olyan alternatív hűtőközegeket kell alkalmazni, amelyek nem ózonlebontóak és alacsony globális felmelegedési potenciállal rendelkeznek.

Nehézfémek

Egyes régi épületeknél a tűzállóság érdekében a fugákba klinkert vagy salakot kevertek. Mielőtt megbolygatják ezt az anyagot, meg kell vizsgálni a nehézfémek, például higany (Hg), kadmium (Cd), nikkel (Ni), mangán (Mn), ólom (Pb), króm (Cr) és hat vegyértékű króm (VI) (Cr(VI)) jelenlétét. Ha nehézfémek vannak jelen, és a klinkert bolygatni kell, akkor meg kell vizsgálni az eltávolítás „stratégiáját”.

Higany

A higany természetes módon is előfordul a környezetben, de még a kis mértékű expozíció is komoly hatással lehet az emberi egészségre. Bár a higany a fentiekben tárgyaltak szerint nehézfém, felhasználásának mennyisége miatt külön veszélyesanyag-kategóriába tartozik.

A higany számos épületelemben, például kapcsolókban, HVAC-elemekben (termosztátok, manométerek), izzókban (fénycsövekben és HID-izzókban), elemekben (füstérzékelőkben és vészvilágításban) és relékben (pneumatikus vezérlőkben) van jelen. Általában egy kis, lezárt cellában található, amelyet veszélyes hulladékként kell ártalmatlanítani.

Radioaktivitás

Egyes régebbi fajtájú füstérzékelők radioaktív forrásokat használnak. Ezek ártalmatlanítására jellemzően szabályozott előírások vonatkoznak.

Ártalmatlanítás

A veszélyes anyagok azonosításához vegyen igénybe engedéllyel rendelkező környezetvédelmi tanácsadókat, akik tervrajzok birtokában a helyszínre látogatnak, hogy megtudják, az épület mely területeit vannak veszélyes anyagok. Felülvizsgálják az egész épületet, felmérik az anyagok állapotát, és jelzik, hogy az anyagot el kell-e távolítani, és meghatározzák, hogy az állami és helyi előírások mit írnak elő. Elkészítik azokat a rajzokat és specifikációkat, amelyek leírják a semlegesítő munka folyamatát. A kármentesítési munkákat külön is ki lehet írni, hogy azt az építési projektet megelőzően végezzék el, vagy az építési és felújítási munka közben is elvégezhető.