Egy olyan korszakban, amikor szó szerint a jövőnket építjük, a fenntartható építészet a remény jelzőfénye. Olyan szerkezeteket ígér, amelyek nemcsak harmonikusan élnek a természettel, hanem életminőségünket is javítják. Azonban, mint a feltörekvő területeken gyakran, a felszín alatt meglepő kakofónia uralkodik.

Merüljünk hát el mélyebben abban, hogy a szabványosítás a fenntartható építészetben – különösen az adatjelentések és a teljesítményértékelés tekintetében – miért nem csupán egy kiegészítő, hanem egy szükségszerűség.

Mi a helyzet a fenntartható építészettel ?

A fenntartható építészet lényege, hogy az épületeket és tereket környezetileg felelős és erőforrás-hatékony módon építjük. De vajon ez azt jelenti, hogy fehérre festjük a tetőt vagy napelemeket telepítünk ? Nem egészen. Hanem arról, hogy holisztikusan kell gondolkodni, a tervezéstől, az építéstől, a működtetéstől az esetleges bontásig. A cél az, hogy minimális szénlábnyomot hagyjunk, maximalizálva az előnyöket, miközben minimalizáljuk a károkat.

Miért van szükség a szabványosításra ?

Képzeljük el, hogy két receptet olvasunk ugyanarról az ételről, ahol az egyik grammokat, a másik pedig csészéket használ. Zavaró, nem igaz ? Hasonlóképpen, közös “nyelv” nélkül a fenntartható projektek értékelése vagy összehasonlítása olyan lehet, mintha almát és narancsot hasonlítanánk össze.

(A beavatatlanok számára: A szabványosítás egy közös keretrendszer létrehozásának folyamatát jelenti, amely biztosítja a következetességet és a kompatibilitást egy adott területen. Gondoljon erre úgy, mintha mindenki ugyanazt a jelölőrendszert használná).

Adatjelentések és jelentőségük

Egy építészeti projekt rengeteg adatot termel – az energiafogyasztási adatoktól kezdve a vízfelhasználási arányokon át a levegőminőségi paraméterekig. Az ilyen adatok nyomasztóak lehetnek, különösen, ha nem szabványos formátumot követnek.

A szabványosított jelentés nem csak az azonos egységek biztosításáról szól, hanem annak meghatározásáról is, hogy milyen mérőszámokat kell követni. Például kizárólag az energiafogyasztásra összpontosítsunk, vagy a levegőminőséget is figyelembe kell vennünk ?

A szabványosított adatok megkönnyítik az értelmezést, és biztosítják, hogy az építészmérnöktől a laikusokig minden érdekelt fél ugyanazon az oldalon álljon.

Benchmarking – A játék megváltoztatója

A teljesítményértékelés az a gyakorlat, amelynek során az egyén teljesítménymutatóit az iparági legjobbakkal vagy a legjobb gyakorlatokkal hasonlítja össze. Gondoljon erre úgy, mintha egy diák összehasonlítaná a jegyeit az osztályelsővel, hogy tudja, hol áll.

A fenntartható építészetben a teljesítményértékelés tükröt tart a projektek elé, megmutatja azok erősségeit és rávilágít a fejlesztésre szoruló területekre. Szabványosítás nélkül azonban ez a tükör torz tükörképet adhat.

Az összehasonlíthatóság szépsége

A szabványosítással együtt jár az összehasonlíthatóság. Két, a világ különböző részein megvalósuló projektet ugyanazon a skálán lehet értékelni. Ez nem “a verseny” kialakításáról szól, hanem a globális legjobb gyakorlatok megértéséről, az egymástól való tanulásról és a terület egészének fejlődéséről.

Az innováció előremozdítása

A szabványosított keretrendszer indítórakétaként működhet. Ha az alapok egységesek, az innovátorok a határok feszegetésére összpontosíthatnak, ahelyett, hogy az adatok megfejtésébe merülnének. Egy stabil alap megteremtéséről van szó, hogy az építészek következő generációja a fenntarthatóság felhőkarcolóit építhesse.

A fenntartható építészet szabványosítása: A zöld mosás visszaszorítása és azon túl

A környezetbarát címke divatos. A környezetbarát termékek és gyakorlatok iránti kereslet növekedésével azonban egy sötétebb trend is együtt jár: a zöldmosás. A tájékozatlanok számára a zöldmosás azt jelenti, hogy a fogyasztókat félrevezetik, és elhitetik velük, hogy egy termék vagy szolgáltatás környezetbarátabb, mint amilyen valójában.

A fenntartható építészetben nem pusztán arról van szó, hogy az épületet “zöld” címkével látják el, hanem arról is, hogy a címke súlya megállja a helyét.

Hogyan építhetjük be tehát a valódi fenntarthatóságot az építészetbe ? Nézzünk néhány példát:

Egységes minősítő rendszerek

Az élelmiszerek tápértékjelöléséhez hasonlóan egy egységes minősítési rendszer egységesíthetné, hogy egy épület valóban fenntartható. Az olyan rendszerek, mint a LEED, a BREEAM vagy a Green Star egyre nagyobb teret hódítanak, de globális elfogadásuk regionális kiigazításokkal biztosíthatja, hogy az épületek bárhol megfeleljenek az általánosan elfogadott szabványoknak.

Végrehajtás

Egy globális konzorcium egyesíthetné a meglévő rendszerek legjobb elemeit, és alkalmazkodhatna a regionális árnyalatokhoz. Ezután minden projektet e holisztikus rendszer alapján értékelnének, biztosítva a hitelességet és az összehasonlíthatóságot.

Az anyagbeszerzés átláthatósága

Csak azért, mert egy anyagot fenntarthatónak hirdetnek, még nem jelenti azt, hogy az előállítási folyamata is az volt. Például a bambusz környezetbarát, de ha a termesztése erdőirtással jár, vagy ha messziről szállítják, akkor a környezeti lábnyoma megnő.

Végrehajtás

Létrehozni kellene egy általánosan elfogadott “anyagútlevelet”, amely részletezi az anyag eredetét, gyártási folyamatát, szénlábnyomát és újrahasznosíthatóságát.

Életciklus-elemzési kötelezettség

Ahelyett, hogy csak az épületek működésének energiahatékonyságára összpontosítanánk, szabványosítani kellene a teljes életciklus-elemzés követelményét – az anyagkitermeléstől, a szállításon, az építésen, az üzemeltetésen át az esetleges bontásig.

Végrehajtás

Olyan felhasználóbarát szoftver kifejlesztése, amelyet az építészek és az építtetők használhatnak az épület életciklusa során a környezetre gyakorolt hatás kiszámításához. Azokat az épületeket, amelyek nem érnek el egy meghatározott küszöbértéket, meg lehetne tagadni bizonyos tanúsítványoktól.

Építés utáni teljesítménymutatók

Egy tervezet papíron állíthatja a fenntarthatóságot, de az igazi próbatétel az üzemeltetés. Az első öt évben évente elvégzendő kötelező építés utáni felülvizsgálatok érvényesíthetik a fenntarthatósági állításokat.

Végrehajtás

Létre kell hozni olyan harmadik fél által megbízott ügynökségeket, amelyek a valós teljesítményadatokat a tervezett fenntarthatósági mérőszámokkal összevetve vizsgálják felül. Bármilyen eltérés a tanúsítás visszavonásához vagy büntetésekhez vezethet.

A fenntartható készségfejlesztés szabványosítása

A technológia és a gyakorlatok fejlődésével párhuzamosan a területen dolgozó szakemberek tudásának is fejlődnie kell.

Végrehajtás

Kötelezővé kell tenni a szakemberek számára az éves továbbképzési programokon való részvételt. Ez hasonló lehet a más iparágakban alkalmazott folyamatos szakmai továbbképzési programokhoz.

Vízgazdálkodási szabványok

Míg az energia gyakran kerül reflektorfénybe, a víz ugyanilyen fontos. Szabványosítsa az esővízgyűjtésre, a szürkevíz újrahasznosítására és a szennyvízkezelésre vonatkozó intézkedéseket minden építmény esetében, annak méretétől függően.

Végrehajtás

A helyi vízügyi hatóságokkal együttműködve dolgozzanak ki régió-specifikus iránymutatásokat. Adókedvezményeket vagy egyéb ösztönzőket lehet biztosítani az ezeket az előírásokat meghaladó projektek számára.

A nyílt forráskódú fenntartható megoldások előmozdítása

Gyakran a legjobb megoldások a szabadalmaztatott területekre korlátozódnak. A legjobb gyakorlatok nyílt forráskódú tárházának szabványosításával demokratizálhatók a fenntartható építészet innovációi.

Végrehajtás

Egy olyan globális digitális platform kialakítása, ahol az építészek, mérnökök és kutatók szabadon megoszthatják és hozzáférhetnek az innovatív megoldásokhoz.

A valóban fenntartható építészethez vezető út hosszú és kihívásokkal teli. De ha a szabványosítást beleszőjük a szerkezetbe, biztosíthatjuk, hogy minden építmény ne csak az emberi leleményesség emlékműve legyen, hanem egyben a bolygó iránti elkötelezettségünk bizonyítéka is.

Arról van szó, hogy a “zöld” az építészetben valódi legyen, ne csak egy “fénylő burkolat”.

Összefoglalva

A fenntartható életterek iránti törekvésünkben a szabványosítás nem bürokratikus akadály. Ez az iránytű, amely biztosítja, hogy a helyes irányba haladunk, és amely eszközöket biztosít számunkra a méréshez, az összehasonlításhoz és az innovációhoz.

Érdemes megjegyezni, hogy bár az építészet a művészet és a tudomány keveréke, a fenntartható építészet világának kissé jobban kell támaszkodnia az ismételhetőség és az ellenőrizhetőség tudományos módszerére. És ez az, kedves olvasó, ahol a szabványosításnak fontos szerepe van.

Tehát minden építésznek, építőnek, sőt, még a rajongóknak is: miközben a jövőt formálják, ne feledjék, hogy szabványosítaniuk kell. Mert csak akkor érthetjük meg igazán, hogy milyen messzire jutottunk, és mennyit kell még fejlődnünk.