A huszonegyedik század előrehaladtával az építészet fenntarthatóságának egyre inkább a körforgásos gazdaság elveihez kell igazodnia – egy olyan gazdasági modellhez, amelynek célja, hogy a hulladékot kivonja a rendszerből, a termékeket és anyagokat használatban tartsa, és a természetes rendszereket regenerálja. Ezek az elvek, bár dicséretesek, jelentős kihívások elé állítanak egy olyan iparágat, amely hagyományosan lineárisan közelít, a nyersanyagok kitermelésétől az építésen át a bontásig és végül a hulladékig. 

kapcsolódó cikkek

• Milyen módszerekkel lehet újrahasznosítani az építési hulladékot ?
• Mi az a adaptív újrahasználat az építészetben ?
• A műanyag újrahasznosítása az építészetben

A lineáris gazdaság: Mélyen gyökerező hagyomány

Az építészetet évszázadok óta a lineáris gazdasági modell uralja: vegyél, készíts, dobj el. Ez egy olyan berögzült kultúrát tükröz, amelyben az épületeket a jelenre tervezik, gyakran anélkül, hogy gondolnának a jövőbeli szétszerelhetőségükre vagy alkalmazkodóképességükre.

A lineáris gazdaság jól szolgált minket, hihetetlen építészeti teljesítményeket és városi növekedést eredményezett. Az éghajlatváltozás és az erőforrások szűkössége rideg valóságával azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a megközelítés nemcsak fenntarthatatlan, hanem gazdaságilag is rövidlátó.

Az ipari komplexitás és a jelen zsarnoksága

A körforgásos építészet megvalósításának kihívását tovább fokozza a modern építési folyamatok bonyolultsága. A jelenlegi ipari rendszer, amelyet a tömegtermelés és a globális ellátási láncok jellemeznek, alapvetően lineáris.

Az építőanyagok gyakran összetett anyagok, ami megnehezíti az újrahasznosításukat, és a világ minden tájáról származnak, ami megnehezíti az újrafelhasználás és az újrahasznosítás logisztikáját.

Ráadásul az építőipar gazdaságát a “jelen zsarnoksága” uralja. Az építési költségek jelentős részét az előzetes költségek teszik ki, így a fejlesztők nehezen tudják igazolni a szétszerelésre való tervezéssel vagy a fenntarthatóbb anyagok használatával járó többletkiadásokat.

Ez egy olyan iparágat eredményezett, amely a lineáris folyamatok azonnali és látszólagos költségmegtakarítását részesíti előnyben, a körkörös gyakorlatok hosszabb távú költségelőnyei ellenére.

Paradigmaváltás: A lineárisról a körkörösre

A lineáris gondolkodásmód leküzdéséhez összehangolt jogalkotási és politikai erőfeszítésekre lesz szükség. Például az építési törvények, a területrendezési törvények és a szabályozások gyakran a körforgásos gyakorlatok útjában állnak. Ezeket felül kell vizsgálni, hogy megszüntessük a szabályozási akadályokat és ösztönözzük a körforgást.

Emellett szakpolitikai kezdeményezésekre van szükség a körkörös építészetre vonatkozó kutatás és fejlesztés előmozdítása, valamint a területen dolgozó szakemberek képzése érdekében.

Az érdekeltek oktatása

Az átmenet kritikus eleme lesz az érdekelt felek – építészek, mérnökök, kivitelezők és ügyfelek – oktatása a körkörös építészet előnyeiről és lehetőségeiről. Ez magában foglalja az olyan innovatív tervezési stratégiák tudatosítását, mint a modularitás, az alkalmazkodóképesség és a megújuló erőforrások felhasználása, valamint e megközelítések gazdasági életképességének bemutatását.

A körkörös jövő építése: Innovatív anyagok és tervezés

A technológiai innováció lehetőséget kínál a körkörös építészetre való áttérés megkönnyítésére. A biológiailag lebomló és megújuló anyagok, például a gombaalapú szigetelés vagy a bioműanyagok fejlesztése izgalmas lehetőségeket kínál. Emellett az olyan tervezési stratégiák, mint a moduláris építés, lehetővé teszik az épületelemek szétszerelését és újrafelhasználását.

Milyen innovatív, biológiailag lebomló és megújuló anyagok léteznek az építészetben ?

Számos innovatív, biológiailag lebomló és megújuló anyag jelent meg az építészetben. Az ilyen anyagok elfogadása támogatja az iparág elmozdulását a fenntarthatóbb és környezetbarátabb megközelítés felé.

• Bambusz: A bambuszt évszázadok óta használják az építőiparban, különösen azokon a területeken, ahol bőséges mennyiségben fordul elő, mint például Délkelet-Ázsiában. Figyelemre méltóan fenntartható anyag, mivel gyorsan nő, nagy arányban nyeli el a szén-dioxidot, és az acélhoz hasonló lenyűgöző szilárdsággal rendelkezik. Emellett rendkívül rugalmas is, ami csökkenti az építkezésben az egyéb anyagok szükségességét.
• Kenderbeton: A kenderbeton egy biokompozit anyag, amely a kender növény belső fás magjából és mészalapú kötőanyagból keverve készül. Kiváló szigetelőanyag, és szabályozza a nedvességet is, csökkentve ezzel a mechanikus szellőzőrendszerek szükségességét. Karbon-negatív anyag, amely életciklusa során több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit az előállítása során kibocsát.
• Mycelium: Ez a gombák gyökérzete, amely robusztus és szigetelő tulajdonságairól ismert. A micélium szinte bármilyen alakúra növeszthető, és biológiailag lebomló és megújuló alternatívaként szolgál a különböző szigetelések és egyéb építőanyagok helyett.
• Alga: Az algákkal mint építőanyaggal már kísérleteztek. Bizonyos típusok szigetelésre használhatók, míg mások, ha beépítik őket egy épület homlokzatába, képesek szén-dioxidot és napfényt elnyelni, hogy energiát termeljenek.
• Faanyag: A keresztrétegelt faanyag (CLT) és a ragasztott faanyag (Glulam) a beton és az acél fenntartható alternatívái, mivel a fa megújuló erőforrás. Ezek az anyagok erősek és sokoldalúak, előállításuk pedig a hagyományos építőanyagokhoz képest kevesebb energiát igényel.
• Újrahasznosított műanyag: Bár nem biológiailag lebomló, az újrahasznosított műanyag használata csökkenti az új műanyaggyártás iránti igényt. Az újrahasznosított műanyagból panelek vagy téglák készíthetők, amelyek erősek, könnyűek, valamint ellenállnak az időjárásnak és az UV-sugárzásnak.
• Szalmabálák: A szalma a gabonatermesztés hulladékterméke. A szalmabálák építőanyagként való használata a falakhoz kiváló szigetelést biztosít. A kenderbetonhoz hasonlóan a szalmabálaépítés is szén-dioxid-negatív.
• Vályog: Ez az ősi építőanyag, amely agyagból, vízből, rostos szerves anyagból (általában szalmából) és néha mészből készül, szintén fenntartható. A vályogból épült szerkezetek ismertek a hőtömegükről, amely nappal hűvös, éjszaka pedig meleg marad a belső térben.

Ezen anyagok hatékony felhasználásához az építészeknek figyelembe kell venniük a helyi környezetet és az erőforrások elérhetőségét, az építési szabályokat és az anyagok életciklus-elemzését.

Az is döntő fontosságú, hogy az épület életciklusának végét szem előtt tartva tervezzenek, figyelembe véve, hogyan lehet az anyagokat újrahasznosítani vagy komposztálni az építési és bontási hulladék csökkentése érdekében.

Ezen anyagok innovatív felhasználása a fenntartható építészet jövőjét jelenti, a hagyományos bölcsesség és a modern technológia ötvözésével.

Esettanulmányok: Tanulás az úttörőktől

A körkörös építészet terén olyan úttörők járnak az élen, mint Thomas Rau, aki az “Material Passport” koncepciójával olyan digitális platformot hozott létre, amely dokumentálja az épületben felhasznált összes anyagot, lehetővé téve a könnyebb újrafelhasználást és újrahasznosítást. Egy másik példa az amszterdami “Circl” épület, amelyet szétszerelésre terveztek, és túlnyomórészt újrahasznosított anyagokból készült.

Az “épületek mint anyagbányák” koncepciójának átvétele: Építészeti paradigmaváltás

Miközben továbbra is építkezünk a bizonytalan jövőnk felé, gyakran figyelmen kívül hagyjuk meglévő építészeti tájképünk egy kritikus, de elhanyagolt aspektusát. Mi lenne, ha újra átgondolnánk a városi környezetünkben felbukkanó, leértékelődött, látszólag értéktelen építmények valódi értékét ? Van-e mód arra, hogy értéket nyerjünk ezeknek az épületeknek a lebontásából, hogy puszta betonkötelékből értékes erőforrások forrásává változtassuk őket ?

Anyagi útlevelek: Forradalmi megközelítés

Az építészeti jövőképünk paradigmaváltásához vezető út az, hogy minden új épületet “anyagi útlevéllel” látunk el. Ez a dokumentum katalogizálná az épület építése során felhasznált erőforrásokat és anyagokat, létrehozva ezzel a potenciális gazdagság leltárát. Jelenleg úgy számoljuk, hogy a 2050-ben álló épületek mintegy 40%-át még nem építették fel. Ha ezt az anyagútlevél-elvet alkalmazni tudjuk ezekre a jövőbeli építményekre, és akár visszamenőlegesen a már meglévőkre is, a lehetőségek több mint monumentálisak.

Megkérdezhetnénk, hogy egy ilyen egyszerű lépésnek hogyan lehet ilyen mélyreható hatása ? A válasz abban rejlik, hogy hagyományosan hogyan közelítjük meg a régi épületek lebontását.

Bontás: Az alulértékelt aranybánya

Hagyományosan egy régi épület lebontását mind pénzügyileg, mind logisztikailag tehernek tekintik. Az ingatlantulajdonosok bontási céget hívnak, és viselik az épület lebontásának költségeit. Ha azonban egy anyagi útlevéllel felfegyverkeznek, ez a látszólag unalmas feladat lehetőséggé válik.

Hirtelen a leromlott állapotú építmény fenyegető kiadásból potenciális profitközponttá válik. Az ilyen szerkezetek gondos lebontásával és az építésük során felhasznált nyersanyagok begyűjtésével a tulajdonosok ellensúlyozhatják, ha nem is teljesen kiküszöbölhetik a bontási költségeket. Bizonyos esetekben akár még hasznot is húzhatnak a műveletből.

Ebből született meg az “épületek mint anyagbányák” elve.

A hétköznapi dolgok nyereséggé alakítása

Hogy szemléltessük ennek a koncepciónak a gyakorlati alkalmazását, tekintsük egy nagyvállalat esetét, amely egy hatalmas, amortizálódott épülettel küzd a telephelyén. Hagyományosan a vállalat ezt akadályként tekintette volna, olyan kötelezettségként, amelynek eltávolítása jelentős tőkét igényel. Az anyagi passzus koncepció bevezetésével azonban ez az egész történet megváltozik.

Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, mennyi pénzt költenének az épület lebontására, a kérdés az lesz: mennyi értéket lehet belőle nyerni ? A szerkezet lebontásával és a benne lévő anyagok felelősségteljes bányászatával a vállalat potenciálisan jövedelmező eszközzé változtathatja az egykori terhet.

A jövő útja

Összefoglalva, mivel olyan jövőre készülünk, ahol a fenntartható gyakorlatok lesznek az uralkodóak, határozottan fontolóra kell vennünk az “épületek mint anyagbányák” elvének alkalmazását építészeti és építési megközelítéseinkben.

Ez a megközelítés egyszerre segíti elő a pénzügyi felelősségvállalást és a környezeti fenntarthatóságot, igazodva a kiegyensúlyozottabb világ kialakítására irányuló globális erőfeszítésekhez.

Mindazonáltal elengedhetetlen, hogy elismerjük az ilyen megközelítés elfogadásának logisztikai akadályait. Az építészirodáknak, a bontási cégeknek és az ingatlantulajdonosoknak meg kell változtatniuk gondolkodásmódjukat, és el kell fogadniuk épített környezetünk árnyaltabb szemléletét. A potenciális előnyök – mind gazdasági, mind ökológiai szempontból – azonban minden bizonnyal felülmúlják a kihívásokat.

A megoldás…

Az építészetben a lineáris gazdaságról a körforgásos gazdaságra való áttérés jelentős kihívásokat jelent. Összehangolt erőfeszítésekkel és rendszerszintű szemléletváltással azonban ezek leküzdhetők.

Ehhez mélyen gyökerező normákat kell felrúgnunk, ipari folyamatokat kell átalakítanunk, politikákat kell felülvizsgálnunk és az érdekelteket fel kell világosítanunk. Ez egy fáradságos, de nemcsak környezetvédelmi szempontból helyes, hanem gazdaságilag is ígéretes út.

Végül nem szabad elfelejtenünk: a körforgásos gazdaság nem csupán a fogyatkozó erőforrások és a változó éghajlat által megkívánt szükségszerűség; ez egyúttal lehetőség is – egy esély arra, hogy újragondoljuk, újratervezzük és újjáépítsük világunkat oly módon, hogy az ne csak fenntartható, hanem rugalmas, méltányos és szép is legyen.