Tudnivalók az orgonáról

A közönséges orgonák (Syringa vulgaris) lombhullató cserjék, amelyek késő tavasszal virágoznak. Az olajfafélék családjába tartoznak, olyan dísznövényekkel együtt, mint a kőris, forsythia bokrok. Számos orgona fajta kiemelkedő tulajdonsága a virágaik édes illata.

Kapcsolódó cikkek

• Tavaszi tennivalók a kertben
• Hogyan alakítsuk ki az előkertet ?

  ---

A virágok a tavasz közepén vagy végén, elágazó fürtökben vagy füzérekben jelennek meg. Minden egyes virág csak körülbelül 1-2 cm átmérőjű. A levelek színe a szürkészöldtől a kékeszöldig terjed, és körülbelül 5-10 cm hosszúak, és ősszel sem nem változtatják a színüket. A cserje kérge pedig szürkétől a szürkésbarnáig terjedő színű. A legjobb időpont az orgona ültetésére a kora ősz, mielőtt a talaj fagyna. Növekedési ütemük mérsékelt, évente 30-60 cm.

Jellemzői

Botanikai név: Syringa vulgaris
Növénytípus: Cserje
Kifejlett méret: 1.5-3 méter magas, 1.5-2 méter széles
Talajtípus: Vályogos, jó vízelvezetésű
Talaj pH-értéke: Semleges
Virágzás ideje: Tavasz
Virágszínek: Levendula-kék, fehér, bordó, mélylila, lila, bordó, lila
Őshonos terület: Európa
Toxicitás: Nem mérgező

A közönséges orgonabokrok elég vonzóak ahhoz, hogy a táj fókuszpontjaként termesztett, egyedi növényként kezeljék őket. Gyakran ültetik őket sorokba a telekhatárok mentén, és laza sövénynek is metszik őket. A ‘Miss Kim’ fajta elég kicsi ahhoz, hogy alapvetően ültetésre használják, akárcsak a még kompaktabb „Bloomerang”, amely egy törpecserje.

Ha egyszer már meghonosodott, az orgona nem igényel sok gondozást. Általában csak hosszabb szárazság idején van szükségük öntözésre, és az éves trágyázást kedvelik. A metszés is általában éves feladat.

Fény

Az orgonabokrokat teljes napsütésben neveljük, ami azt jelenti, hogy a legtöbb napon legalább hat órán át közvetlen napfény érje. Az orgonabokrok elviselnek némi árnyékot, de a túl kevés fény korlátozhatja virágzásukat. Teljes árnyékban nem érzik jól magukat.

Talaj

Az orgonabokrok a gazdag, jó vízelvezetésű, semleges pH-értékű talajt kedvelik. Az agyagos talajt is elviselik, bár az visszafoghatja a növekedésüket.

Víz

Az orgonabokrok a mérsékelt talajnedvességet kedvelik. A túl nedves talaj azonban gyökérrothadáshoz és gyenge virágzáshoz vezethet. A fiatal orgonákat rendszeresen öntözzük, hogy a talaj enyhén nedves maradjon. Az érett növényeknek általában csak a szárazság idején van szükségük öntözésre.

Hőmérséklet és páratartalom

Az orgonabokrok a meglehetősen hűvös nyári éghajlatot kedvelik. Nem ajánlott a forró, párás területeken termeszteni. A magas páratartalom gombás megbetegedésekhez vezethet a növényen. Ezenkívül az orgonabokrok jól tűrik a fagypont alatti hőmérsékletet is, bár jobban szeretik a csípős hideg szelektől való védelmet, amely károsíthatja a virágbimbókat.

Trágyázás

Az orgonabokroknak előnyös lehet a tavaszi tápoldatozás, különösen, ha gyenge a talajuk. Ne használjon azonban magas nitrogéntartalmú műtrágyát, mert az gyenge virágzást eredményezhet. Ehelyett használjon kiegyensúlyozott tápanyagú műtrágyát.

Fajták

Az orgonának több fajtája létezik, amelyek megjelenésükben némileg eltérnek egymástól, többek között:

‘Wedgewood Blue’: Ez a kompakt orgona fajta éréskor mindössze 180 cm magas, és ugyanekkora terjedelemmel rendelkezik. A virágok sűrű, levendulakék fürtökben állnak.

‘Yankee Doodle’: A mélylila, illatos virágokkal rendelkező kis orgonabokor, a Yankee Doodle egy kicsit hidegtűrőbb, mint a fő fajtája. 2-3 méter magasra és 180 cm szélesre nő.

‘Belle de Nancy’: Ez a fajta dupla rózsaszín virágokkal rendelkezik (több réteg sziromlevél), és 2.5-3 méter magasra és 180 cm szélesre nő. Késő tavasztól kora nyárig virágzik.

‘Madame Lemoine’: Ez az élénk fehér, dupla virágokkal virágzó orgonafajta akár 4-4.5 méter magas, és 3 méter széles is lehet.

‘Primrose’: A Primrose egy standard méretű orgona, amely 3-4 méter magasra és 2-3 méter szélesre nő. Sárga virágairól nevezetes, amelyek mindig a kedvelt édes orgona illatát árasztják.

Metszés

A metszés kritikus fontosságú az orgonák esetében, egyrészt a virágzás elősegítése, másrészt a lisztharmat és egyéb problémák megelőzése érdekében. A metszés megfelelő ideje közvetlenül a virágzás vége után van.

Az ágakat a növekedés ritkítása érdekében (a jobb légáramlás érdekében) és a bokor magasságának kordában tartása érdekében metszeni kell. Ezenkívül vágja le az elhalt virágokat, amikor azok már nem virágoznak. Ez megakadályozza a magok kialakulását, és ezáltal elősegíti a következő tavasszal a bőségesebb virágzást.

Az orgona szaporítása

Aki termesztett már orgonát, tudja milyen könnyen terjeszkedik. A legtöbb orgona bokrosodó növény, amely a törzsből kinyúló hajtásokon keresztül terjeszkedik. Az orgona szaporításához egyszerűen vigyük a föld alá az egyik hajtást, és ha legyökerezett akkor vágjuk le a fő növényről. Ezután ültesse át a hajtást dús talajba, ahová csak akarja, és tartsa a talajt mindig enyhén nedvesen (de nem teljesen elárasztva), amíg meg nem erősödik.

Gyakori kártevők és betegségek

Az orgona meglehetősen szívós cserje, és a legtöbb kártevőt és betegséget túléli. A lisztharmat gombabetegség gyakran fordul elő az orgonákon, különösen a párás, esős nyarakon, amely fehéres, porszerű foltokat képez a lombozaton. A lisztharmat ellen kémiai gombaölő szerek és természetes módszerek egyaránt léteznek. A betegség általában nem pusztítja el, de a betegség terjedésének korlátozása érdekében mégis érdemes minél hamarabb kezelni az orgonát. A gyakori kártevők, amelyek az orgonát megfertőzhetik és károsíthatják a lombozatát, a levélaknázó moly. Ha ezeket az apró rovarokat észleli a száron és a levelek alján, kezelje a növényt rovarölő szerrel.