Nyitott és zártterű lakások jellemzői

Valamikor régen az otthonok elzárt, kis szobákból álltak, ahol mindenki és minden a lehető legjobban elkülönült egymástól. A ’90-es években a házépítés és a belsőépítészet a mindenütt jelenlévő nyitott alaprajz felé mozdult el. A falak szó szerint leomlottak. Most nagy, gyönyörű terek vannak, ahol úgy tűnik, maga a ház is szó szerint vehet egy mély lélegzetet.

Kapcsolódó cikkek

• Trükkök a kis hálószoba megnagyobbítására
• Meleg és hűvös színek otthon

A nyitott alaprajz: Előnyök és hátrányok

Amikor a jelenlegi otthonunk építését néztük, a környék egyszintes modellje vonzott minket a hosszú, széles előszobájával, amely egyetlen hatalmas szobába vezetett, amely három egyben szolgált. Lehetett vacsorát főzni, miközben a szoba másik oldalán lévő nagy tévén nézhettük a meccset. Lazíthatott és nézhetett néhány műsort, miközben szemmel tarthatta a gyerekeket, akik az út mentén játszottak. A modell által festett kép vonzó volt, és megragadott minket.

Íme okok, amiért a nyitott alaprajz nem a legjobb választás, főleg akik nyugalomra vágynak.

A zaj felerősödik

A fiunk körbe-körbe tekert a triciklijével a kombinált tereken, megkerülte a nagy konyhaszigetet, majd a nappaliba száguldott. Ismételten. És teljes hangerőn. Ha hozzáadunk még két gyereket, mióta a nyitottterű házban élünk, a decibelszint gyakran felemelkedik a zavaró szint fölé.

A felnőttek sem sokkal jobbak, hogy őszinte legyek. Nem is vesződünk azzal, hogy bemenjünk a másik szobába, hogy kérdezzünk valamit, vagy megnézzük, mit csinál valaki. Az akusztika egy ilyen nyitott térben olyan, hogy elég egy kiáltás, és mindenki hallja minden egyes szavunkat. Talán a szomszédok is. Kinek van szüksége kaputelefonra ?

Nem lehet elrejteni a rendetlenséget

A sosem tompuló bömbölés mellett a mi házunknak – és a többi hasonlónak – optikai problémája is van. Igen, beszélgethet valakivel a nappaliban, miközben Ön a konyhában készíti az ebédet. És ez a másik személy láthatja a piszkos edényeket, a rendetlen pultot és a normális családi élet egyéb kellékeit is, miközben csak beszélget.

Mint olyan valaki, aki a rendetlenségtől mentes terekben találja meg a zen-t, annak a nyitott alaprajz gyakran zavaró. Valami mindig megragadja a tekintetet, és nem mindig a jó értelemben. Néhányan azt mondanák: “Hé! Csak tartsd tisztán! Semmi gond!” És amikor minden a helyén van, és a levendulás tisztítószerek illata száll, akkor abban a pillanatban minden rendben van. Általában csak egy pillanatra, mielőtt egy gyerek egy halom koszos edényt hoz a kamaszbarlangjából a konyhába, és a mosogatóba dobja. Vagy egy kutya felborítja az tálját a szép padlóra. Sóhaj, eddig tartott a “pillanat”.

A bútorok elrendezése különösen nagy kihívás lehet. A bútorok elhelyezésének logisztikája, hogy egy ilyen térben lakható és praktikus legyen, szintén gondot okozhat. Hogyan teremtsünk szeparációt egy alapvetően egyetlen hatalmas szobában ? Mennyi helyet szánjunk az étkezésre ? Mi a helyzet a nappalival ? Mi a megfelelő egyensúly ? Olyan, mint egy loftlakás, mínusz az ágy a nappaliban.

Kezdetben a bútoraink túl kicsik voltak a szoba méretéhez képest. Amikor eljött az idő, hogy újabb bútorokat, egy nagyobb ülőgarnitúrát helyeztünk el, hogy egyfajta korlátot hozzunk létre a szoba és a konyha között, ha szeparációra vágytunk. Így itt némi sikerélményre leltünk, de gyakran úgy néz ki a szoba, mint egy bútorbolt.

Itt gyűlik össze az egész család karácsonykor, mert itt van a legtöbb hely. A padlón lévő nyomok ellenére akkor is talán megéri a nagyobb nyitott tér, akár a gyerekeknek (főleg nekik), és akár nekünk is, még ha kompromisszumra is kell törekedni a családi béke kedvéért.

Tehát egy nyitottterű ház vagy lakás jó dolog, de a fentebbi problémákkal gyakrabban szembesülünk, mint a szobákra felosztott házban vagy lakásban.