A legtöbb ember számára a modern életmód megköveteli, hogy a nap nagy részét belső terekben töltse. Így a városban élő átlagember élete 80%-át zárt térben tölti. Ez azt jelenti, hogy lemaradunk a napfénynek való kitettséggel járó egészségügyi előnyökről, például a D-vitamin felszívódásáról, a cirkadián ritmus szabályozásáról, a magasabb energiaszintről és még a hangulat javulásáról is. Az egyik lehetőség tehát az, hogy növeljük a szabadban töltött időnk számát. Mivel azonban a legtöbb napi funkciót az épületekben végezzük, elengedhetetlen, hogy a természetes megvilágítást beépítsük a belső terekbe, és előtérbe helyezzük.

Kapcsolódó cikkek

• Milyen festékek jók az ajtókhoz és ablakokhoz ?
• Ajtó és ablak betörésérzékelők fajtái

Természetesen a túl sok közvetlen napsugárzás káros hatásokat is okozhat – például vizuális kellemetlenséget és nemkívánatos hőnövekedést -, ezért elengedhetetlen, hogy megfelelően szabályozzuk a bejutását. Ennek érdekében néhány hagyományos megoldás az árnyékoló eszközök felszerelése vagy az ablakra, például fóliák vagy hővisszaverő üvegezés hozzáadása. Számos más kreatív stratégia is létezik azonban a természetes fény hatékony szabályozására, és ezzel egyidejűleg a modern terek építészetének feljavítására, erős esztétikai és érzelmi értéket adva hozzá. Ezt szem előtt tartva az alábbiakban bemutatok néhány módot arra, hogy a természetes fényt erőteljes tervezői gyakorlatként használjuk, miközben a kényelem és a funkcionalitás is megmarad. 

Drámai fókuszpontok

A természetes fény tervezési elemként való kezelésének számos módja közül a tetőablakok azonnal felhívják a felhasználók figyelmét. A híres nyílások, például a Pantheonban található nyílászárók inspirálták őket, erős szimbolikus jelentéssel bírnak, és nagyon hasznosak olyan nagy terekben, amelyeket ablakok nem tudnak megfelelően megvilágítani, drámai fókuszponthatást vagy kellemes szűrt fényt teremtve. Mielőtt azonban tetőablakot építene be, érdemes néhány kulcsfontosságú szempontot szem előtt tartani.

Ezek közül fontos figyelembe venni a helyiség méretét és rendeltetését. Például a mindennapi tevékenységekhez, olvasáshoz vagy étkezéshez használt helyiségek számára előnyös az extra közvetlen napfény, de az intimebb helyiségek, például a hálószobák nem igényelnek fókuszált fényt (ezekbe ennek ellenére kisebb, szórt fényt beengedő tetőablakokat is be lehet építeni). Egy másik döntő tényező a tájolás: míg egy nyugati fekvésű tetőablakot erős délutáni napsütés ér, addig egy keleti fekvésű több fényt kap reggelente. Hasonlóképpen, a déli fekvés egész nap állandó fényt biztosít, míg az északi fekvés gyengébb és hűvösebb nappali fénybeáramlást eredményez.

Az optimális elhelyezés meghatározása után számos kreatív lehetőség áll rendelkezésre. Általában körök, négyzetek vagy organikusabb formák formájában a tetőablakok minden bizonnyal feltűnő tervezési nyilatkozattá válnak bármely helyiségben, hozzáadva az általános esztétikához, miközben szabályozzák a fény bejutását és az égre nyíló kilátást. Ezeknek azonban hermetikus tömítést kell tartalmazniuk, és megfelelő hőteljesítményű üveget kell használniuk a túlmelegedés elkerülése, a víz beszivárgásának megakadályozása és a hatékonyság biztosítása érdekében.

Meghatározott formák és minták

Legyen szó perforált falakról, rácsokról vagy különböző mennyezeti nyílásokról, a bonyolult és ismétlődő fénybejáratok hatékonyan szűrik a napfényt, hőkomfortot és természetes szellőzést biztosítanak. A funkcionalitás, a kényelem és az esztétika közötti megfelelő egyensúly eléréséhez azonban elengedhetetlen, hogy először is figyelembe vegyünk bizonyos tényezőket.

Akárcsak a tetőablakok esetében, a kívánt hatás eléréséhez szükséges optimális tájolás meghatározása kulcsfontosságú, mivel ez meghatározhatja a fény és az árnyékok mozgását és intenzitását. A szűrőfelület (például üveglap) hozzáadását is a felhasználás és a helyiség típusa szerint kell értékelni. Míg például a folyosók vagy a közösségi terek működhetnek olyan nyílásokkal, amelyek közvetlenül a külvilággal vannak összeköttetésben, a legtöbb privát környezetben általában a nyílások és a belső tér között elhelyezett (sötétített) üvegre van szükség hő, adatvédelmi és biztonsági okokból.

Miután ezeket a feltételeket meghatároztuk, a technikát és az anyagokat illetően végtelen kreatív lehetőségek állnak rendelkezésre: a CNC-lézeres technológiával bonyolultan perforált fapanelektől a fény- és árnyékminták ritmikus lineáris sorozatát biztosító, szabadon hagyott gerendákig. A technikától függetlenül ezek az ismétlődő nyílások a bőséges napfényt irányítják, miközben jellegzetes, erősen meghatározott formákat vetítenek ki – így effektvilágításként működnek, mivel csak maguk a fény és az árnyékok kerülnek kiemelésre, egyfajta színházi hatást keltve. Ezért ezek a nyílászárók egyedi dimenziót, díszítést és mozgást kölcsönöznek az egyébként sima felületeknek, és a természetes fénynek mint erőteljes tervezési elemnek saját esztétikai értéket biztosítanak.

Meleg diffúz hatás

Ha csökkenteni szeretné a nappali fény intenzitását, és kényelmes, meleg hangulatot szeretne teremteni, a fény egyenletes szűrése a felületen ideális megoldás – különösen olyan épületekben, ahol a vizuális átláthatóság nem alapvető követelmény. A tejszerű üvegpanelektől kezdve a szövetek széles skálájáig ez a megjelenés különböző anyagokkal érhető el. A választás előtt azonban részletesen tanulmányozni kell az épület tájolását és használatát, a belső terek kialakítását és a kívánt stílust.

Például a texturált üvegcsatornák és az (színes) üvegtéglák keverése ugyanabban a keretben ideális a különböző szintű magánéletet biztosító terek zökkenőmentes elhatárolására. Másrészt a szövet válaszfalak jól működnek a fény szabályozásában, miközben fenntartják a közös környezetet egy kollaboratív munkaterületen. Néha mesterséges fénnyel kiegészítve mindkét anyag képes egész falakon vagy tetőablakokon finoman ködös fényhatást elérni.

Ezért ezeknek a szűrőfelületeknek a homlokzatburkolatként való használata egyedi és elegáns módja lehet a bőséges közvetlen napfény vizuálisan vonzó, szórt csillogássá alakításának. A fókuszált fénnyel ellentétben ez nyugodt és megnyugtató környezetet teremt, ideális szemlélődő környezetek vagy kiállítóterek számára. Az áttetszőség szintjétől függően azonban a hatás igen dinamikus is lehet, az embereket és tárgyakat változó intenzitású, mozgó, absztrakt sziluetté alakítva. Ily módon a természetes fényt hatékonyan és kreatívan kezelik a finom fényerő, a mozgás és a kétértelműség rétegeinek hozzáadásával.