A mai napig a teljesen IoT-képes intelligens otthon inkább vágyálom, mint valóság. A technológiai integrációk eddig nagyrészt abból álltak hogy távolról lehetett a berendezéseket ki, és bekapcsolni, vagy körbe lehet nézni a házban ha nincs senki otthon, így otthonaink még kínosan alacsony IQ-val rendelkeznek.

Kapcsolódó cikkek

• Mesterséges intelligencia az épületek könnyebb megvalósításához
• Mesterséges intelligencia az épületekben

A mesterséges intelligencia és a gépi tanulási képességek meg fogják adni otthonainknak azt az intelligens funkciókat, amelyre szükségük van. Háztartási készülékeink kibővített képességekkel fognak rendelkezni, és képesek lesznek intuitív módon összekapcsolódni egymással a mesterséges intelligencia által, ami eddig megakadályozta az IoT-képes eszközöket abban, hogy teljes potenciáljukat elérjék.

Olyan otthont lehet elképzelni, ahol a gépek a háztartásunk egy másik résztvevő tagjává válnak. Az olyan alapvető szerepektől kezdve, mint a házimunka elvégzése egészen az olyan komolyabb szerepekig, mint a betörések megelőzése vagy a családon belüli bántalmazás nyomainak figyelése és jelentése. A mesterséges intelligencia rendelkezik azzal az átalakító erővel, hogy végre elérhető valósággá tegye az autonóm, proaktív és hasznos intelligens otthont.

Meglévő képességek létrehozása és bővítése

A gépi tanulás az intelligens eszközöket a reaktívból proaktívvá teszi. Képzelje el: ahelyett, hogy csak egy mobilalkalmazáson keresztül indítaná el a mosogatógépet, vagy egy egyszerű értesítést kapna, amikor az már nem működik, a mosogatógép magától elindul, amikor érzékeli, hogy tele van, és a tartalmát figyelembe véve lefuttatja a megfelelő ciklusokat.

Ez lesz a következő szint, ha arra gondolunk, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak önmagában, hanem együttesen is proaktívvá teszi majd az eszközeinket. Egy intelligens kültéri biztonsági kamera, amely képes felismerni egy bejárati ajtóhoz lépő idegent, ezután automatikusan képes lesz kommunikálni az intelligens zárral, hogy mindent bezárjon és bekapcsolja a riasztót. Ez az azonnali reagálási képesség az, ami teljesen véget vethet a betöréseknek, vagy legalábbis nagyon gyors reagálást tesz lehetővé a hatóságok vagy a tulajdonos részéről.

Az IoT-képes okosotthon következő szintje az lesz, hogy először „megértse a ház”, ha valami szokatlan történik, majd a megfelelő válaszokkal önállóan megoldja a problémát. A fejlesztőknek most erre kell összpontosítaniuk, hogy termékeik könnyen működhessenek mások között és egy nagyobb ökoszisztémában, hogy zökkenőmentesen össze tudjanak kapcsolódni.

A nagy „tudású” otthon nagy felelősség jár

De ahogy a technológia fejlődik, úgy nő a morális kétértelműség is, hogy melyik félre bízzuk az eszközök között áramló adatokért való felelősségvállalást. Ez konkrétan az ezekből az adatokból kinyert információkat is magában foglalja, és nem feltétlenül kapcsolódik a technológia alapfunkcióihoz.

Gondoljon újra az otthoni biztonsági példára. A vagyon elleni bűncselekményeket rögzítő biztonsági kamerák a családon belüli erőszak jeleneteit is rögzíthetik. Vagy a tévé bekapcsolására vagy az időjárás-jelentés felolvasására vonatkozó parancsokat figyelő mikrofonok gyermekbántalmazás bizonyítékát is meghallhatják.

Akkor vajon e vállalatok felelőssége, hogy a termékeket már a létrehozásuk során felkészítsék arra, hogy felismerjék az egyéb kompromittáló eseményeket, amelyek nem feltétlenül a termék fő funkciójához tartoznak ? És ha felismernek például egy balesetet, kötelesek-e aztán ugyanúgy jelenteni, ahogyan azt egy hivatalos személy, például egy elsősegélynyújtó vagy egy tanár tenné ?
 
Ha úgy döntünk, hogy igen, erre szükség van, akkor az IoT-képes intelligens otthon képes lehet arra, hogy a családon belüli erőszaknak véget vessen, mert masszív elrettentő hatása lehet. A tudat, hogy valaki figyel, jobb viselkedésre készteti az embereket (bár a 24 órás megfigyelő állam kétélű kardjáról teljesen külön vitát folytatható).

Ahogy a gépek tudása és intelligenciája növekszik, úgy válik egyre fontosabbá ez a felelősségi komponens, különösen az, hogy ezek a gépek a megszerzett ismereteket figyelembe véve proaktívak legyenek. Ez aztán felveti a bizalom kérdését – a felhasználóknak meg kell bízniuk abban, hogy a gépek a „helyes dolgot” teszik, amikor olyan információkat gyűjtenek, amelyek jelzik a proaktivitás szükségességét. Meg kell határozni, hogy mi a helyes dolog, mivel felmerülnek kérdések e gépek hűségével kapcsolatban – a felhasználóhoz tartoznak-e ? Vagy a gyártóé ?

Ezek a kérdések csupán a felszínét karcolják azoknak a bonyolult erkölcsi és etikai kérdéseknek, amelyek a mesterséges intelligencia fokozott alkalmazásával felmerülnek. Bár ezek a konkrét pontok valószínűleg a jövőben az intelligens otthonokról szóló viták központibb részévé válnak, a közeljövőben várhatóan az IoT és az alapvető szintű, összefüggő használhatóság a mesterséges intelligencia kihasználásával éri el teljes potenciálját.