A fenntartható építészet elég összetett kifejezés ahhoz, hogy számos épülettípus fogalmába beleférjen, legyen az lakóház vagy kereskedelmi épület. Általánosságban a fenntartható építészet olyan épületekre utal, amelyeket úgy terveztek, hogy a lehető legjobban csökkentsék az ember környezetre gyakorolt hatását.

Kapcsolódó cikkek

• Környezetvédelmi megfontolások az építőiparban
• Körkörös gazdaság elősegítése az építőiparban
• Mi az a biofilikus építési tervezés, és mik az alapelvei ?

Egyes kultúrák már évszázadok, sőt évezredek óta fenntartható módon tervezik meg az otthonaikat, (noha a fenntarthatóságot mint koncepciót nem ismerték, inkább csak a fellelhető építőanyagok miatt váltak fenntarthatóvá) míg mások, a mostani modern korszakban minél hamarabb akarnak reagálni erre az igényre.

Az olyan technikai újítások megvalósításától kezdve, mint a napelemek vagy a geotermikus rendszerek, amelyek megújuló energiát tudnak generálni, egészen az újrahasznosított és organikus építőanyagok használatáig, a fenntartható, vagy az organikus építészet számos formában megjelenhet, attól függően, hogy hol és milyen időszakban vizsgáljuk.

Vályoggal való építés

Az egyik legősibb és fenntartható építőanyag a vályog, és az azzal való építés nevezetesen a vályogépítkezés. Az emberiség történelme során számos kultúra használta a vályogtéglát otthonaik és városaik építéséhez. A vályogtégla, amelyet a kemencében égetés helyett a forró napon szárítanak, egy olyan alacsony energiafelhasználású megközelítést képvisel, amelynek népszerűsége az elmúlt évtizedek során többször is újjáéledt több különböző országban.

Régebben inkább a szegények építettek vályogból (Magyarországon a romák voltak ebben a szakértők), de az utóbbi években sokan előtérbe helyezik ezt az építési módszert a felhasznált anyag elérhetősége, előállíthatósága, fenntarthatósága, és a megmunkálhatósága révén.

Az 1940-es években az egyiptomi építész, Hasszán Fathy tervezte az Új-Gourna falut, amelyet teljes egészében vályogból építettek újjá, és a núbiai boltozat építésének ősi technikáját alkalmazta – a nyeregfalhoz ferdén, téglából rakott önhordó tető létrehozásával. Az 1980-as években a díjnyertes indiai építész, Revathi Kamath „vitte be” a vályogépítészetet a luxuspiacra, és ezzel az ősi anyag felhasználásával magas színvonalú otthonokat és épületeket hozott létre.

A vályogépítészet ma már a világ minden táján megtalálható, a napon szárított vályogtégláktól kezdve a döngölt föld technikákig. Manapság már számos új otthon vagy intézményi épület készül vályogból a világ számos területén.

Újrahasznosított anyagok

Az építészek a fenntartható építészet megvalósítását, és a gyakorlatba való átültetését többek között az újrahasznosított építőanyagok felhasználásával képzelték el. Ezt a koncepciót számtalan módon valósították meg az évek során. Néhány építész úgy döntött, hogy egyszerűen újrahasznosítja a régi anyagokat, például a csempéket és a gerendákat. Ezt számos környezetvédelmi kezdeményezés támogatja, amelyek célja a kidobásra ítélt építőanyagok megosztása a körforgásos gazdaság megteremtése és a hulladék csökkentése érdekében.

Más építészek a nem szokványos építőanyagokból indulnak ki, és olyan anyagok teljesen új felhasználását választják, amelyeket soha nem szántak az építőiparban való felhasználásra, például különböző műanyagok, amelyeket szigetelésre lehet felhasználni.

Technikai és tervezési innovációk

A fenntartható forrásból vagy az újrahasznosított építőanyagok használata helyett, vagy néha azon kívül, az építészek új technikai vagy tervezési beavatkozásokat alkalmazhatnak a fenntarthatóbb építészet megteremtése érdekében.

Az innovatív megoldásokat folyamatosan fejlesztik – a napelemektől kezdve, amelyek képesek részlegesen ellátni egy épület energiafelhasználását, a hatékonyabb hőszivattyúkig vagy szélerőművekig. Ezek az innovációk a finanszírozás, a helyszín és a környező környezeti feltételek függvényében széles körben változnak: például a hagyományos rendszereknél jóval kevesebb energiát fogyasztó hőszivattyúk népszerűek lehetnek az északi fekvésű országokban, míg a melegebb éghajlatú országokban a légkondicionálási igények csökkentése érdekében a természetes fény minimalizálására, és a szél jobb „hűsítő” hatására törekedhetnek az épületek tervezésénél.

Néhány építész a természetben előforduló formákat hívja segítségül, és a biomimikriát alkalmazza a környezetileg fenntarthatóbb megoldások megtervezése érdekében. Az állandó hőmérsékletű épületek kialakítását például a termeszvárak belső kialakítása ihlette, mivel azokban minimális a hőingadozás.

Ez az innováció lehetővé teszi, hogy az így tervezett épület ne, vagy csak minimális energiát használjon fel fűtésre vagy hűtésre. Emellett az építészek egyre gyakrabban igyekeznek szó szerint „zöldebbé” tenni épületeiket azáltal, hogy tetőkerteken, buja, növényekkel teli teraszokat vagy akár élő homlokzatokat alakítanak ki, amelyek külső felületét kúszó borostyán és leveles zöldek alkotják. Ezek a városi kertek segíthetnek az épületek hűtésében, növelhetik a környezet biológiai sokféleségét, és nagyon vonzóak a szemnek is.

Mit hozhat a jövő a fenntarthatóság terén ?

Bár a fenntartható építészet jövőjét nem ismerhetjük mert nem vagyunk jövőbelátók, viszont feltételezhetjük hogy az építészek továbbra is egyre merészebbek és kísérletezőbbek lesznek a terveket illetően és az „alkotásaikkal”.

Jelenleg egyes építészirodák egy lépéssel tovább mennek a kidobott és újrahasznosított anyagok felhasználásában, és egyetlen kidobásra ítélt tárgyból lakóteret hoznak létre – ilyen például az a mozgalom, amely újrahasznosított hajózási konténereket használ diáklakásokhoz olyan helyeken, mint Amszterdam és Koppenhága.

Bár az újrahasznosított anyagok beépítése vagy a technológiai innovációk alkalmazása a fenntartható építészet megteremtése érdekében szükségesek, de fontos megjegyezni hogy ezek a megoldások nem „egyformák”, és az épületeket átgondoltan kell megtervezni, a helyi ökológiai, társadalmi és kulturális környezetet szem előtt tartva, hogy valóban fenntarthatóak legyenek.