Olvasási idő:5perc

Az embereknek és a közösségeknek szükségük van arra, hogy tudatosan döntsenek a fenntarthatóbb életmódra való áttérés mellett. A tervezés, az épületek építése, kivitelezése és karbantartása óriási hatással van a környezetre és a természeti erőforrásokra. A világ minden táján hatalmas
épületek épülnek, és még sok fog a „földből kinőni”. A kihívás az, hogy ezeket okosan, megújuló energia felhasználásával, minimális szennyezéssel, fenntartható módon és minimális energiaköltséggel építsék.

Kapcsolódó cikkek

Egyéb fontos kérdések közé tartoznak az épületek építésénél, és a bennük élő és dolgozó emberek kényelmének, egészségének és biztonságának növelése. Most, a 21. században az emberek lassan kezdenek rájönni, hogy a zöld építészet szükségességét előtérbe kell helyezni, (ahol új szempontok és technológiák kezdenek megjelenni a zöld épületek tekintetében), mint például a zöld falak „használata”, lehetőleg az épületek minél nagyobb felületén, amelyek a városi hősziget jelenségének és az energiatakarékossági szempontoknak az újraértelmezését is jelentik.

A növényekkel borított zöld függőleges felületek jelentős környezeti, társadalmi és gazdasági előnyökkel járulhatnak hozzá az egészségesebb élettér kialakításához.

Az élő fal (vagy tető) a városi mezőgazdaság, a városi környezetvédelem és a városfejlesztés szempontjából is fontos szerepet játszhat. Néha beltérben építik ki a zöld falakat, hogy segítsenek enyhíteni a beteg épület szindrómát. Az élőfalak különösen különösen alkalmasak a városok számára, mivel lehetővé teszik a rendelkezésre álló függőleges felületek jó kihasználását. Aszályosabb területeken is hasznosak, mivel az esővíz (még ha ritkán is esik) a függőleges falon (ha növényekkel van tele) nehezebben párolog el, mint a vízszintes felületeken.

A történelem során az épületek külső falainak (például a borostyánfal) és tetőinek zöldítésére mindig is sor került. Ennek okai a következők voltak: a szigetelés (nyáron hűvösen tartani, télen pedig távol tartani a hideget az épület belsejétől), a szebb esztétika hatás, a jobb beltéri és kültéri klíma, az üvegházhatású gázok, mint a szén-dioxid (CO2), a szén-monoxid (CO) és a nitrogén-dioxid (NO2) csökkentése, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése.

Az évek során, a városi területeken a növényzettel borított felületek beton vagy aszfaltburkolattal, és ezáltal vízhatlanná váló felületekkel való helyettesítése a következő gondokat okozta: a burkolt területek hőmérséklete a környező vidéki területekhez képest emelkedett. Ennek oka, hogy a burkolt felületek elnyelik a napsugárzásból származó hőt, amitől már felmelegednek, és az még utána éjszaka vissza is sugárzódik a közvetlen környezetbe, így nem tud lehűlni a terület.

A környezeti hőmérséklet városi területen akár 6 Celsius fokkal is magasabb lehet mint a városon kívül területeken ahol növényzet van, vagy nincs burkolva a talaj.

A városi területek fejlődése (növekedése) még jobban megnövelték a városokban nyáron kialakuló hőszigetek számát, hőmérsékletét és gyakoriságát. A több burkolt út és földfelszíni terület még több hőt „fog meg” az elmúlt évekhez képest, viszont ilyenkor növekednek a negatív környezeti hatások is.

A városi hősziget kialakulásának okai

Építőanyagok
Napközben több érzékelhető hő tárolódhat az építőanyagokban, például a betonban, a téglában és az aszfaltban, a nagy hőelnyelési képességeik miatt. A tárolt hőt aztán éjszaka visszasugározzák a környezetbe.

Üvegházhatás
A napból származó hő az üvegházhatás miatt könnyen csapdába eshet a szennyezett városi légkörben.

Antropogén (emberi tevékenységből származó) hőforrások
Az ipari tüzelésből, közlekedésből, légkondicionáló berendezésekből stb. származó antropogén hő tovább súlyosbíthatja a hőszigetek számát és gyakoriságát.

Kevés a zöld felület a városokban
Az hőhatást párologtató elemekkel, például növényzettel, víztestekkel stb. lehet enyhíteni. Sajnos, az ilyen jellegű párologtató hűtési elemek hiánya a városokban fordul elő, ami a hőmérséklet emelkedését okozza.

Hőmegrekedés
A (főleg a magasabb épületek környezetében) sűrűn beépített területeken a szél nem tud rendesen járni az épületek között, ezért hűtőhatása se érvényesül (hőérzet). Ezért is hasznosak a parkok vagy terek, ahol a szél utat tud magának találni, és ezáltal kisebb lehet a hőérzet is.

Milyen módszerek vannak az élő zöldfal kialakítására ?

A falra telepített kúszónövények nagyon elterjedt és hagyományos zöldfal módszer. Bár ez egy időigényes folyamat, a kúszónövények természetes módon boríthatják az épületek falait. Néha többirányba növesztik őket rács vagy más tartórendszerek segítségével.

Lógatott növényekkel való zöldfal kialakítás

A lefelé „lógó” növények telepítése szintén egy másik népszerű megközelítés a zöldfalak esetében. Könnyen alkothatnak egy teljes függőleges zöldövezetet egy többszintes épületen az egyes szinteken történő ültetéssel.

Modulos zöldfal

A modul típus a legújabb koncepció az előző típusokhoz képest. Bonyolultabb tervezést és megvalósítást igényel mert itt a falakon lévő tartókra telepítenek tálcákat, amikbe a növényeket ültetik.

Környezeti előnyök

A növények két mechanizmus, a közvetlen árnyékolás és a párologtatás révén hűsítő hatásúak lehetnek a városban. A zöldfalakon olyan növényeket használnak, amelyek jó árnyékolást biztosítanak az épületnek (borostyán és a japán vagy más néven tapadókorongos vadszőlő a leggyakoribb növények a zöldfal létrehozásához), de ez nagyban függ a növények (telepítési) sűrűségétől.

Ennek eredményeképpen nemcsak az árnyékolt épület, hanem a környezet is viszonylag alacsony hőmérsékletűbbé válik, ezáltal a hőmérsékletcsökkenés nemcsak az épületre, hanem a városi környezetre is hatással lehet, ha minél több épületen használják ezt a megoldást.

A növényekről, különösen a fákról, széles körben ismert tény, hogy hatékonyan elnyelik mind a CO2, mind a részecske nagyságú szennyezőanyagokat a levegőből. Azáltal, hogy leveleikben kiszűrik a levegőben lévő részecskéket, javíthatják a levegő minőségét, valamint a páratartalmat is növelik valamelyest. A zöldfalak alkalmazásával a szűkös hely vagy a területhiány többé nem jelent problémát, mivel betakarhatják velük az épületek jelentős nagyságú felületeit, így a városi területeken is javulhat a levegő minősége.

Zöldfal öntözése

A városi területen a csapadékvizet hagyományosan a vízzáró felületekről vezetik le és elvezető-csőrendszerekben szállítódik el jellemzően a csatornába. A zöld fal valójában egy mulcsozási technika, mivel az épület vízhatlan felületét növényekkel borítja (akár a tetőn, akár a falakon telepítik őket). A zöld fal képes szabályozni a tetőkről lefolyó vizet, de ezáltal az öntözésük is megoldódik. De ha a tetőről „futtatják” le őket, vagy emeletenként egy növényládából „indulnak” akkor is egyszerű az öntözésük, mert azt egyből az égből kaphatják, tehát az öntözésükkel nem szokott gond előfordulni.