Ahogy az éghajlatváltozás egyre egyértelműbben felüti a fejét, a társadalom számos ágazata kezdi vállalni a felelősséget a szén-dioxid-kibocsátáshoz való hozzájárulásáért. Ezek közé tartozik az épített környezet ágazata is. A globális energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás (Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: az EU céljai és politikái PDF)  több mint egyharmada az épületekből és az építőiparból származik.

Következésképpen az építészek, mérnökök, várostervezők és a politikai döntéshozók előtt az a kihívás áll, hogy drasztikusan csökkentsék az épületek szén-dioxid-kibocsátását.

kapcsolódó cikkek

• Energiatakarékossági tippek
• A modern építészet kihívásai: A forma, a funkció és a fenntarthatóság kapcsolódási pontjain való eligazodás

Paradigmaváltás: Az energiahatékonyságon túl

A közelmúltig az épületek fenntarthatóságának elsődleges fókusza az energiahatékonyság volt – annak biztosítása, hogy az épületek működési energiafelhasználása a lehető legalacsonyabb legyen. Bár ez dicséretes célkitűzés, nem elegendő az épületek teljes szénlábnyomának kezeléséhez.

Az életciklus-elemzés mélyebb megismerése két jelentős összetevőt tár fel: az üzemeltetési szén-dioxidot, amely az épület használata során felhasznált energiára vonatkozik, és a megtestesült szén-dioxidot, amely az épület teljes életciklusa során az anyagokhoz és az építési folyamatokhoz kapcsolódik.

Megtestesült szén: a rejtett lábnyom feltárása

A megtestesült szén gyakran az épület teljes szénlábnyomának jelentős részét teszi ki. A Journal of Cleaner Production című folyóiratban 2020-ban közzétett tanulmány felfedezte, hogy a megtestesült szén-dioxid az épület teljes kibocsátásának több mint felét teszi ki az életciklusa során.

Az épületek hatékonyságának növekedésével a megtestesült szén-dioxid mennyiségének csökkentése egyre fontosabbá válik.

A megtestesült szén-dioxid mérésére, nyomon követésére és csökkentésére szolgáló módszerek bevezetésének prioritást kell élveznie. Jó kiindulópont az életciklus-értékelési (LCA) eszközök alkalmazása (ÉLETCIKLUS-ÉRTÉKELÉS PDF). Ezek részletes betekintést nyújtanak az anyagok és folyamatok környezeti hatásaiba, segítve az építészeket és az építőipari vállalatokat abban, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak.

A passzív tervezés előnyei

A passzív tervezési stratégiák a természetes fűtési, hűtési és világítási forrásokat használják ki, ezáltal minimalizálják a mesterséges energia szükségességét. Ezek a stratégiák magukban foglalják a hideg éghajlaton a napsugárzás maximalizálását és a melegebb éghajlaton a természetes szellőzés elősegítését. Az épület tájolása, az ablakok elhelyezése és az anyagok kiválasztása mind-mind kritikus szerepet játszanak a passzív tervezésben.

A seattle-i Bullet Centert például gyakran a világ legzöldebb kereskedelmi épületének tartják. Számos passzív tervezési stratégiát tartalmaz, beleértve az esővízgyűjtést, a napfényt és a természetes szellőzést, így nincs szükség hagyományos fűtési és hűtési rendszerekre.

Anyagi kérdések: Alternatívák kiválasztása

A beton, a modern építőipar egyik alapanyaga, egyben az üvegházhatású gázok kibocsátásának hírhedt okozója is: a globális CO2-kibocsátás mintegy 8%-áért felelős. Az olyan alternatív anyagok, mint a keresztrétegelt faanyag (CLT), megvalósítható, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású lehetőségeket kínálnak. A CLT további előnye a szén-dioxid megkötése – a faanyagban tárolt szén-dioxid csökkenti az épület nettó kibocsátását.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beton is ígéretes. Az olyan vállalatok, mint a Solidia Technologies és a CarbonCure forradalmasítják a betongyártást azáltal, hogy olyan cementet hoznak létre, amely a kikeményedési folyamat során elnyeli a CO2-t, csökkentve ezzel a teljes szénlábnyomot.

Utólagos felszerelés: Új életet lehelni a régi épületekbe

Az utólagos átalakítás – a régebbi épületek korszerűsítése a modern fenntarthatósági szabványoknak való megfelelés érdekében – a kirakós játék egyik fontos darabja. A Global Alliance for Buildings and Construction jelentése szerint még ha mostantól kezdve minden új épület szén-dioxid-semleges lenne, akkor is 2060-ig tartana, amíg a világ teljes épületállománya alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá válna.

Az utólagos átalakítás drasztikusan csökkentheti az épületek működési szénlábnyomát a szigetelés javításával, a rendszerek korszerűsítésével és a megújuló energiaforrások beépítésével. Az Empire State Building utólagos átalakítása például 38%-kal csökkentette az energiafogyasztást, ami éves szinten több millió dollárnyi energiaköltséget takarított meg.

A politika ereje: Építési kódexek és szabványok végrehajtása

A politikának létfontosságú szerepe van az épített környezet szén-dioxid-mentesítésében. Az erősebb energiahatékonysági szabványok, az életciklusra vonatkozó megfontolások beépítése az építési szabályzatokba, valamint a nettó nulla energiafelhasználású épületek politikai intézkedésekkel történő ösztönzése felgyorsíthatja a szükséges átalakulást.

A kanadai Vancouver városa ragyogó példa erre a nagyra törő „Nulla kibocsátású épületek tervével”. A világ más városai, például Koppenhága és Melbourne is követik a példát a kibocsátások csökkentését célzó szigorú építési politikával.

Az épületek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése összetett feladat, amely az építészek, mérnökök, döntéshozók és a lakosság együttes erőfeszítéseit igényli.

A puszta energiahatékonyságról a teljes életciklus figyelembevételére, az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású anyagok kiválasztására, a meglévő épületek agresszív utólagos átalakítására és határozott politikai intézkedésekre van szükség. Ha az építészet szembe néz ezekkel a kihívásokkal, akkor jelentős szerepet játszhat az éghajlatváltozás mérséklésében.