Az építőipari cégek és vállalatok rendkívül széttagoltak és sajnos lassan változnak, változtatnak. A fenntarthatóság növekedéséhez az építőipari szereplőknek újfajta tervezési, építési, és üzemeltetési módjainak a megváltoztatására van szükség hogy a fentarthatósággal kapcsolatos tennivalók felgyorsuljanak.

Kapcsolódó cikkek

• Zöld építés zöld építőanyagokkal
• Egyszerű fenntarthatósági lépések amit mi is megtehetünk
• A fenntartható építészet módjai

A világnak mihamarabbi összefogásra van szüksége a légkörben lévő szén-dioxid mennyiségének csökkentése érdekében, és ehhez minden iparágnak és ágazatnak hozzá kell járulnia.

Ez alól az építőipar sem lehet kivétel. Valójában a dekarbonizációnak a környezet teljes egészére, amely az összes lakó és kereskedelmi épület és infrastruktúra teljes életciklusára (tervezés, anyaggyártás, építés, használat és bontás) kell hogy vonatkozzon, ami közvetlenül vagy közvetve felelős a  globális CO2 (szén-dioxid) kibocsátás mintegy 40 százalékáért, és az üvegházhatású gázok teljes kibocsátásának 25 százalékáért.

Ennek eredményeként az építőipar a legnagyobb CO2 kibocsátású iparágak közé tartozik, mivel többet bocsát ki, mint a villamosenergia-termelés, a hajózás és a légi közlekedés együttvéve.

Elemzések azt mutatják, hogy egy tipikusnak mondható kereskedelmi célra épített épület életciklusa során a CO2 kibocsátásának a 76%-a az üzemeltetésből származik, a fennmaradó 24%-a pedig az építéséhez felhasznált nyersanyagok feldolgozásából és az építéskor keletkezik.

Mivel a 2050-re előre jelzett épületállomány 80 százaléka már ma is létezik (tehát már megépült), érthető, hogy az épített környezetnek nem csak a kibocsátásokat, hanem (ami még fontosabb) a meglévő épületállományból származó működési kibocsátásokat is CO2-mentessé kell (kéne) tennie.

Az éghajlatváltozás vagy üvegházhatás fizikai következményei ma már jól láthatóak, a tengerszint emelkedése (ami szerencsére Magyarországot közvetlenül nem érinti, de közvetetten igen) és más természeti katasztrófák formájában. Emellett az építőipar minden dimenziójából, a szabályozási követelményekből, a munkavállalók igényeiből és az ügyfelek által elvárt fenntarthatósággal kapcsolatos teendők miatt is jelentős nyomás nehezedik rájuk.

E kérdések kezelése érdekében az építőipar vezetői az átláthatóság és a tudatosság javításán, a fenntarthatóságot szem előtt tartó, és azt leellenőrizhető értéklánc mentén kialakuló partnerségek kialakításán, valamint következetes és megbízható mérőszámok előteremtésén kell dolgozniuk.

Ahhoz, hogy 2050-re a nettó nulla CO2-kibocsátási célok teljesüljenek, a különböző iparágaknak az elmúlt évekhez képest jelentősen fel kell gyorsítani a CO2-mentesítés ütemét. Számos lehetséges CO2-mentesítési megoldás létezik az anyagok, a tervezés és a technológia területén, amelyek együttesen hozzájárulhatnak az összkibocsátás jelentős részének mérsékléséhez.

Ezen megoldások közül néhány, például a fűtési rendszerek megújuló energiaforrásokra való áttérése jelentős kibocsátáscsökkentési potenciállal rendelkezik, míg mások, például a hulladékcsökkentés és a újrafelhasználhatóság hatékonyságának a javítása a CO2-kibocsátást jelentősen csökkentené.

Épületek üzemeltetéséből adódó CO2-kibocsátások csökkentése

Mivel az épületek kibocsátásának jelentős része a meglévő épületállomány üzemeltetéséből származik, e kibocsátások csökkentése kulcsfontosságú prioritás. Az üzemeltetési CO2-kibocsátások elsődleges forrása a fűtés és a hűtés. A közvetett CO2-kibocsátás (a villamos energia és a kereskedelmi célú hőtermelésből származó kibocsátás) a globális épített környezet kibocsátásának 50 százalékát teszi ki.

A meglévő épületek üzemeltetéséből származó kibocsátások csökkentéséhez két fontos tényezőt kell figyelembe venni: a fűtéshez használt energiaforrást és az épület energiahatékonyságát. E két tényező kibocsátás-csökkentésének a megoldása az energetikai korszerűsítés és a szigetelés javítása.

Ez magában foglalja az olyan új technológiák kihasználását, mint a kapcsolt hő, és villamosenergia-termelés megújuló energiaforrásból (nap és szélenergia), az infravörös fűtőpanelek, hőszivattyúk és a hidrogénkazánok szélesebb körben való használata.

Az Európai Unióban például az energetikai korszerűsítések a CO2-kibocsátást akár 30 százalékát is mérsékelhetik. A másik kulcsfontosságú lehetőségek kihasználása a tervezéssel és a szigeteléssel kapcsolatos megoldások fejlesztése, amelyek az energiateljesítmény javításával a CO2-kibocsátásokat további 30 százalékát mérsékelhetik. Ez csökkentené a fűtési, szellőzési és légkondicionálási (HVAC) rendszerekre fordított energia mennyiségét is.

Megtestesült CO2-csökkentés

A nettó nulla kibocsátásra való áttérés érdekében az alacsony CO2-intenzitású építőanyagok beépítését is maximalizálni lehetne az építési folyamat során a megtestesült (a megtestesült CO2-kibocsátás az a szénkibocsátás, ami az épületek létesítéséhez összesen szükséges) kibocsátások kezelése érdekében.

A cementgyártás felelős az összes ipari CO2-kibocsátás körülbelül egynegyedéért, és a legtöbb CO2-kibocsátást az építőiparban előforduló kibocsátás-mennyiségek terén. A cement CO2-kibocsátásának csökkentése ezért kulcsfontosságú a „tiszta gyártás” előmozdításának szempontjából.

Például a cementben használt klinker helyettesítő anyagokkal, például őrölt, granulált kohósalakkal, szilikafüsttel vagy természetes pozzolán-anyagokkal, és töltőanyagokkal, például mészkővel való helyettesítése a cement szén-dioxid-kibocsátás akár 90%-át is csökkentheti.

Egy másik alternatíva a CO2-semleges beton nagyobb arányban való használata, amely ásványosított vagy pirolizált anyagokat használ fel a készítéskor, hogy lehetővé tegye a szén hosszú távú tárolását. A mai módszerekkel a cementgyártás során keletkező CO2 legfeljebb 5 százalékát lehetne megkötni, de az újabb technológiák akár 25-30 százalékát is képesek lennének.

Összességében, ha csak a cementgyártásból használnák a legújabb gyártási eljárásokat, akkor az épített környezet összes CO2-kibocsátását akár 15 százalékkal is csökkenthetnék.

A CO2-kibocsátások csökkentésének fontos kiegészítője a zárt körforgású gazdaság kialakítása a hulladéklerakókba kerülő hulladék minimalizálásával. Az újrafelhasználhatóság terén is javítani lehet a jelenlegi helyzeten, kezdve a szükséges építőanyagok pontos becslésével olyan eszközökkel, mint az épületinformációs modellezés (BIM, épületinformációs modellezés), a bontási hulladék újrahasznosításának biztosítása, vagy moduláris építés esetén az életciklus végén lévő potenciális épületelemek vagy termékek felhasználásával.